Paul Auster

Semmiféle vigasz nincs az utókor elismerésében.

Amikor valaki elég szerencsés, hogy egy történetben éljen, egy képzeletteli világban, ennek a világnak fájdalmai eltûnnek.

Lakik bennem egy kobold, és ha időnként nem engedem ki randalírozni, a világ pokoli unalmassá válik. Én meg utálok mogorva és unalmas lenni.

Az ember (...) hajlamos azt hinni, már mindent hallott, nincs már, ami megdöbbentse. Önelégülten hiszi, hogy ismeri a világot, aztán időnként jön valami, ami kirántja a felsőbbrendû önelégültség gubójából.

Minden emberben több ember lakik, legtöbben úgy ugrunk egyik énünkről a másikra, hogy sosem tudjuk meg, kik is vagyunk valójában.

Bocsánatot kérni valakitől bonyolult dolog, kényes kötéltánc a dacos büszkeség és a könnyes bûnbánat között, és ha nem nyílunk meg teljesen a másiknak, minden bocsánatkérés üresnek, hamisnak hangzik.

A gazember örökre gazember marad. Az ember nem változik. (...) A csalás iránti vágy egyetemes... és ha az ember egyszer megízleli, többé sosem gyógyul ki. Könnyû pénz, ennél nagyobb kísértés nem létezik.

Életünk sodrát nemigen tudjuk irányítani, kezünkből kiperegnek sorban a dolgok. Százszor is meghalunk, mire elfogy életünk.

A pénz sosem csak pénz. Mindig valami más is, valami több, és mindig övé az utolsó szó.

Egy ember megmentése is elég nehéz, de ha azt hiszed, hogy egyszerre az egész világot megmentheted, akkor a sorsot hívod ki magad ellen.

Az ember elér egy bizonyos pontot az életében, és azt veszi észre, hogy napjait legalább annyira a holtakkal tölti, mint amennyire az élőkkel.

A pénz kitaláció, haszontalan papírdarab, ami csak attól értékes, hogy nagyszámú ember értéket tulajdonít neki. A rendszer hitalapon mûködik. Nem igazság vagy valóság, hanem kollektív hit.

Nem próbálom védeni a döntéseimet. Talán nem voltak praktikusak, de igazság szerint nem is akartam praktikus lenni. Új élményeket akartam. Kilépni a világba és kipróbálni magam, ettől elmenni addig, felderíteni annyit, amennyit csak bírok. Úgy véltem, hogy amíg nyitva tartom a szemem, bármi történik is velem, az hasznos, olyasmire tanít, amit addig nem tudtam.

Arra tanítanak minket, hogy higgyünk a "szabadságot és igazságot mindenkinek" deklamációban, pedig a valóságban a szabadság és az igazság gyakran egymás ellen játszanak.

A pénz felosztotta a világot nyertesekre és vesztesekre, gazdagokra és szegényekre. Ami remek felállás a nyerteseknek, de mi van azokkal, akik vesztenek?

Most először nem taglózta le a fájdalom (...); először értette meg, hogy az emlékezet valóságos hely, amelyet bármikor felkereshetünk, és hogy néhány percet a halottak között tölteni nem feltétlenül rossz, sőt hatalmas megnyugvás, boldogság forrása is lehet.

A jó jót, a gonosz gonoszságot szül, és ha jóságodat gonoszsággal viszonozzák is, nincs más választásod, mint hogy jobb legyél azoknál, akik rosszul bántak veled.

Nem fordíthatunk hátat senkinek csak azért, mert egyszer cserbenhagyott, különösen nem egy életre szóló barátság után, különösen akkor nem, ha enyhítő körülményekkel is számolhatunk.

A gondolat valóság... A szó valóság. Minden, ami emberi, valóság, és néha már azelőtt tudunk róla, hogy megtörténik, még ha nem vagyunk is tudatában. A jelenben élünk, de a jövő minden pillanatban bennünk van.

Ha nem vagy kész mindenre, nem vagy kész semmire.