Paul Davies

Egyesek attól tartanak, hogy az idegenek rabszolgasorba hajtanak bennünket, ez azonban őrültség. Egy a csillagközi ûrutazás megvalósításához kellően fejlett technológiát birtokló közösség aligha küszködik munkaerőhiánnyal.

Az ostoba molekulák egymással összejátszva (...) okos dolgokat hoznak létre! Hogy csinálják? Nincs koreográfus, mint ahogyan karmester sincs, aki vezényelné az előadást, nincs bajtársi szellem, nincs kollektív akarat, nincs életerő - csak a tudattalan atomok húzzák és vonják egymást ide-oda, ahogy a termikus fluktuációk véletlenszerûen lökdösik őket. A végtermék mégis a magával ragadó és rendkívül jellegzetes rendezettség.

A fizika törvényei egyetemesek. Semmivel sem valószínûbb, hogy beléjük van írva az "élet", mint az, hogy beléjük lenne kódolva a "laptop számítógép" vagy mondjuk a "Sziklás-hegység".

A végtelennel kapcsolatban a legfontosabb, aminek tudatosulnia kell bennünk, hogy az nem egyszerûen csak egy nagyon nagy szám. A végtelen minőségileg különbözik bármely végestől, függetlenül attól, hogy milyen óriási, esetleg elképzelhetetlenül nagy számmal kell kifejeznünk a véges mennyiséget.

Semmiféle emberi zsenialitás nem hosszabbíthatja meg az életet az örökkévalóságig, ha nem is létezik az örökkévalóság. Ha a Világegyetem csak véges ideig létezik, akkor az utolsó ítélet elkerülhetetlen.

Bizonyos nyilvánvaló értelemben mindannyian időutazók vagyunk. Ha semmit sem teszünk, akkor is másodpercről másodpercre, egyenletes sebességgel, elkerülhetetlenül egyre mélyebbre hatolunk be a jövőbe.

Pusztán az a tény, miszerint számunkra az időutazás ma kétségesnek, vagy akár lehetetlennek tûnik, még nem jelenti azt, hogy figyelmen kívül kellene hagynunk a következményeit.