Paul Géraldy

Ha nem ismertük volna egymást! Ez is előfordulhat, kedvesem, lásd, mit tett a Sors érette, érezed, hogy így szeressünk, s mi legyünk ezek?

Ha magadat nem szereted, elárulod azt, akit szeretsz.

Szeretni - rendben van. Nem szeretni többé - ez is rendben van.

Élni annyi, mint azt érezni, hogy egészen azzá leszünk, amivé lehetünk.

Nő vagy, s ezért tudod, hogy bármi kis semmi mily csodát mível és hogy lehet lelket csinálni, új lelket egy kis semmivel.

Kiváncsi játék és szeszély a szerelem először. Reánk tekint egy szem, beszél, igér, s lángjuk előtör.

Hibáikért szeretjük az embereket s utáljuk azoknak hibáit, akiket szeretünk.

Az ember elárulja egy barátját, hogy egy asszonyt meghódíthasson - s hogy egy asszonnyal vacsorázzon, ahhoz egy barátot hív segítségül.

Ha nem szeret az ember, elég lehet a csók, a gyönyör. Ha szeret: nem elég.

A mi korunkba` ne legyünk bolondok, minek az a nevetséges, banális romantika, ha mindjárt abban áll is, hogy nagybetûvel írjuk: "Szerelem"?

Ûzlek. Gyötörlek. Szidlak is örökkön. Be boldogabb, be szeretettebb lennél, ha nem te volnál mindenem a földön, s ha volna más, mi nékem szentebb ennél.

Hogy miért ülök szótlan-szeliden? Mert ez a nagy perc, a szemeknek és mosolyoknak perce, szívem, az est, hogy végtelen szeretlek!

Ezt mondtad: "Képed keresem, ha ágyba fekszem, kedvesem, nyitott szemem sír nedvesen és fájva".

Dühös vagyok, követelő, mogorva, elégedetlen, féltékeny, bolondos, boldogtalan, házsártos is, gyakorta. Nagyon szeretlek, s így lettem nagyon rossz.

A férfi azt hiszi, hogy ő választja az asszonyt, pedig majdnem mindig az asszony választja a férfit. Az asszony választja ki azt a férfit, aki őt fogja választani.

A szerelmet sohasem találja meg az ember. De aki a szerelmet keresi, annak minden egyéb megadatik.

Cél nincs. A cél: az út.

Szerelemben nincs se bûn, se vétség. Ízlésbeli hibák vannak.

Mindenki odanyújtja arcképét a másiknak, s a másik nézi magát a kép üvegjében.

A szerelem szerelme megmenti a szerelmet.