Paul Géraldy

Bár találnék sok költői dolgot - felelj nekem - több lenne-e, mint az, hogy átölellek így, te boldog hétköznapom költészete, mig százszor és ezerszer fölsikoltok: Te! Te! Te! Te!

Miénk már a gyönyör... De a szerelem óriásibb. Mondd, így szeretnél, mondd nekem, ha nem én lennék én, hanem egy másik?

Szived meleg, szelíd, belátom, s jó igazán. De kívüle más is van a világon s nem pótolhatja sem a barátom, sem az anyám!

Hát féltelek. Most lenn vagy a vidéken s magamra hagytál. Nem veszem zokon! Hiszen tudom, hogy sem neked, se nékem nem oly mulattató a sok rokon. (...) Dühös vagyok rád, mint a rokkant, s azt akarom, szenvedj te is lenn. Nem szép kivánság. S buta roppant. De úgy szeretlek! bizonyisten! Azt kívánom, bár meggyülölnéd érettem a tavaszt és azt, mi szép... s elégedett lennék fölöttébb, ha fájna a fejed is, picikét.

Ha azt mondod: "szeretlek" - az ne hasonlítson segélykiáltáshoz.

Te ezt mondod: "Egész nap reád gondoltam epekedve". De mégse rám gondolsz ezért, csak a szerelemre.

Sohasem egészen erős az ember. Ha egészen erős volna, nem lenne szüksége szerelemre.

Csak egy erény van: a bátorság. Csak egy gyöngeség van: a gyöngeség.

Szeretni annyi, mint olyan cserét kívánni, amelyben a jó meg a jó valami jobbá olvadnak össze.

A szerelem a férfi erőfeszítése, hogy egyetlen asszonnyal megelégedjék.

Az kell nekem, hogy szenvedő légy, álmatag, cicáskodó is, és magad kicsinynek érezd, sírni tudj, bús, gyenge nő, ki nem ragyog. Mert akkor nem szeretlek úgy. És sokkal nyugodtabb vagyok.

Negyvenéves korában a férfi már csak arra való, hogy dolgozzék.

Ó, nem az a dráma, hogy megöregszünk, hanem hogy nem öregszünk meg!

Vajon úgy szeretnéd-e gyermekedet, mint ma, ha nem szerethetnéd többé az anyját?

Nem vagy olyan egyedül, mint hiszed. Rosszul vetted számba a barátaidat. Számítsd hozzájuk munkatársaidat, gazdáidat, főnökeidet, vetélytársaidat, szolgáidat. Számítsd hozzájuk a jóakaratú emberek roppant tömegét.

Nehézkes, szórakozott, gyermekes, boldog, lusta - s egy kissé rád támaszkodik. Mennyi bûbáj van a gyöngeségében! S a te erődben mennyi szerelem. Erősnek lenni, hogy szerethessünk. Még erősebbnek, hogy jobban szerethessünk.

A szerelem csak a magunk szerelme - s talán ez a nagysága. De ezt nem valljuk be - s ez a nyomorúsága.

Senki sem érdemli meg, hogy szeressék. Senki, hogy ne szeressék.