Paula Hawkins

Olyan vagy, mint azok a kutyák, rosszul bánnak velük, nem kellenek senkinek egész életükben, beléjük rúghatsz újra és újra, de mégis visszajönnek hozzád, törleszkednek, csóválják a farkukat. Könyörögnek. Remélik, hogy ezúttal más lesz, ezúttal majd jól csinálnak valamit, és szeretni fogod őket.

A lyukak az ember életében állandóak. Körbe kell nőni őket, ahogyan a fa gyökerei teszik a betonnal, körbe kell folyni a lyukak formáját.

Egyszerûen muszáj hagynom, hogy átéljem a fájdalmat, mert ha nem teszem, ha egyre csak elfojtom, igazából soha nem fog elmúlni.

Muszáj elkezdenem beszélni, ha nem teszem meg most, lehet, hogy soha nem lesz bátorságom hangosan kimondani a szavakat, talán mindenestül elveszítem őket, a torkomon ragadnak, és megfulladok tőlük álmomban.

El kell mondanom valakinek, csak egyszer. Hangosan ki kell mondanom a szavakat. Ha nem jön ki belőlem, fel fog zabálni.

A másik nőnek lenni roppantul izgató, ezt nincs értelme tagadni: te vagy az, akiért a férfi akaratlanul elárulja a feleségét, még ha szereti is. Ennyire ellenállhatatlan vagy.

Az ember arról talán nem tehet, hogy kicsoda, de arról tehet, hogy mit csinál.

Valaki, akivel közös múltad van, nem enged el, és bármennyire igyekszel is, nem tudsz elszakadni, nem tudsz megszabadulni tőle.

A kudarcom köpönyegként borult rám, elborított, lehúzott, én pedig feladtam a reményt.

A meddőségben az a rossz, hogy nem lehet menekülni tőle.

Nem értem, soha nem értettem, hogyan képesek az emberek vidáman semmibe venni a kárt, amit a szívük követésével okoznak. Ki mondta, hogy jó dolog, ha követed a szíved szavát?

Az élet nem bekezdés, a halál pedig nem zárójel.

A szülők nem törődnek mással, csak a gyerekeikkel, ők és a gyerekeik a világegyetem középpontja, csakis ők számítanak igazán. Senki más nem fontos, senki másnak a szenvedése vagy öröme nem számít, abból semmi nem valóságos.

Ha az ember nagyon akar valamit, akkor a morál nem számít.

Nincs fontosabb, értékesebb munka, mint a gyereknevelés.

Semmi sem rosszabb, semmi sem annyira fájdalmas, romboló, mint a gyanakvás.

Van valami megnyugtató az otthon biztonságát élvező emberek látványában.

Van egy külön bugyor a pokolban az olyan nőknek, akik nem segítenek más nőkön.

Ki képes akaratlagosan eldönteni, hogy kibe szeressen bele?

A legrosszabb, amit csinálhat az ember, ha kimutatja valakinek a megbántottságát.