Pelham Grenville Wodehouse

Ó, asszony (...), ha jó a kedvünk, mily rideg vagy, s mily nehéz kedvedre tenni, ám ha fájdalom vagy baj közelg, mentőangyallá változol.

Önző vagyok és énközpontú, mint minden ember, aki nagyon-nagyon akar valamit. Annyira vagyok én önzetlen, mint a gyerek, mikor az egész világot követeli magának. Azért szeretném, ha feleségül jönnél hozzám, mert még soha életemben nem találkoztam olyannal, mint te, mert te vagy az egész világ nekem, és mert mindig szerettelek.

A házasság nem film. Nem egy közeli kamerával felvett jelenet, ami aztán az ölelkezés alatt lassan eltávolodik, és a kép elhomályosul. A házasság szövetség, és mi a jó egy szövetkezésben, ha nem teljes szívből csinálja az ember?

A rendezők iránt türelemmel kell viseltetni. Õk a genetika áldozatai. Ha egy betörő feleségül vesz egy masamódot, a gyerekük egész biztosan a színházi világban köt ki, és tutira nem felejti el a tanítást, amit az édesapja térdén lovagolva szívott magába.

Manapság, amikor az események gyors egymásutánban követik egymást, amikor a puszta lét nem más, mint különböző intenzitású megrázkódtatások sorozata, a megdöbbenés az érzelmek legrövidebb életû megnyilvánulása.

Ha visszatekintünk, mindannyiunk életében vannak olyan pillanatok, melyektől az emlékezetünk úgy viszolyog, mint fáradt utazó az előtte elterülő hosszú, kihalt és sivár úttól. Az ilyen emlékeket még a későbbi boldogság biztonságában sem tudjuk borzongás nélkül felidézni.

Az ember sohasem tudhatja. Ne nevezzünk unalmasnak egy estét, amíg véget nem ért.

Ha visszatekintek a gyermekkoromra, sajnos, azt kell látnom, hogy nagyon undok kisgyerek voltam. Igen nagyra tartom a szüleimet, hogy ennek ellenére hagytak felnőni. Oly egyszerû lett volna valamit a fejemre ejteni az ablakból. Biztosan százszor is érezték a kísértést, de valami visszatartotta őket. Bizony, nagy kártevő voltam a ház körül.

Nagyon kellemetlen, hogy legalább annyit szenvedünk ebben az életben a megfontolt és körültekintő cselekedeteinktől, mint az elhamarkodott és megfontolatlan tettek súlyos következményeitől.

Vannak férfiak (...), akik sosem növik ki a gyerekszobájukat. Az ilyenek külsőre ugyan felölthetik a felnőttek szokásait és modorát, karriert csinálhatnak, sikeresek lehetnek, de a kéz, ami a bölcsőjüket ringatta, mindig irányítani fogja az életüket.

Jellegzetes vonása korunknak, hogy fiatalemberek a maguk útját járják az üzleti életben; vállalkozó kedvük, féktelen természetük nem tûri az alkalmaztatás béklyóját, s így nem hajlandók életüket fizetett robottal tölteni évente negyvennyolc héten át.

Legyen bár rangja akármily szerény, egy lány, ha tiszta s kedves, úgy a legmagasabbnak oldalán is méltó társ lehet.

Egy szerelmes fiatalembernek, bármily súlyos bánat terhe alatt nyögjön is, a mosolygó Egyetlen megpillantása többnyire ideiglenes enyhülést hoz.

Rájöttem, hogy semmi másnak nincs értelme az életben, mint hogy veled legyek, hogy figyeljelek, és várjam, miféle tökéletes őrültséget csinálsz legközelebb.

A szerelem úr minden más szenvedélyünk fölött.

Az a furcsa a könnyekben, hogy egy pillanat alatt el tudnak mosni egy életen át tartó gyûlölködést.

Kevés kellemesebb dolog van az életben, mint amikor az ember a saját fedele alatt üldögél, és aznapi első pipáját szívja, ami felteszi a koronát a reggeli örömeire.

A bajusz csakúgy, mint a szakáll (...) olyan, akár az igazság: földre tiporhatják, mégis feltámad újból.

Kínos élmény egy lánynak, ha megtudja, hogy amiről eddig úgy gondolta: legbensőbb magánügye, az minden jel szerint közkinccsé lett.

Nincs olyan, hogy "a megfelelő ember", amennyiben ezzel arra gondol, hogy létezik olyan férfi, aki képes bennem romantikus szerelmet ébreszteni. A házasságban hiszek (...), de nem úgy, hogy az egy delíriumos állapot eredménye. Ésszerû partneri kapcsolatnak tekintem két barát között, akik jól ismerik egymást, és bizalommal vannak egymás iránt. A házasság egyetlen helyes megközelítése, ha rájövünk, hogy nincs borzongás, nincs románc, s keressünk valakit, aki elég kedves, helyes és szórakoztató, tele van életkedvvel és hajlandó áldozatot hozni azért, hogy a másikat boldoggá tegye.