Pelham Grenville Wodehouse

Korábban (...) azzal áltattam magam, hogy a tanárnak könnyû dolga van. Azért tehettem így, mert addig csak kívülről szemléltem ezt a foglalkozást. És persze hiedelmem azon a megfigyelésen alapult, amelyre tanítványként tettem szert abban a magániskolában, ahová gyermekkoromban jártam. Akkoriban egyértelmûen irigylésre méltó fajnak tartottam a tanárokét, hiszen akkor feküdtek le, amikor akartak, nem kellett leckeírással bíbelődniük, és fenyítéstől sem kellett tartaniuk. Képzeletemben e három tényező, különösen a legutolsó, jó alapot képezett a Tökéletes Életforma számára.

Az iskolairányítást nem (...) lehet másképpen megtanulni, mint megfelelő gyakorlat útján.

A leghatározottabban az a véleményem, hogy az ember huszonegy éves kora felett hajnali négykor ne keljen ki az ágyból, sőt ébren se legyen. E korai óra komor gondolatokat szül. Huszonegy évesen az ember előtt még ott van az egész élet, bizakodva nézhet a jövőbe. De ha már harmincéves vagy, életed a jövő és a múlt fura keveréke, s csak akkor szabad belegondolni, mit tartogat a számodra, ha ragyog a nap, a világ pedig tele van melegséggel és optimizmussal.

Vannak férfiak, akiknek szükségük van rá, hogy megkapják az első pofont az Élettől, és ez előbb-utóbb be is következik. Úgy esett, hogy én a magamét általad kaptam, de nem a te hibádból. Megérdemeltem! A Sors ott várt rám a sarkon túl. Főbe akart valamivel kólintani. És... nos... te voltál kéznél. (...) Mindazzal, amit tettél, értelmet leheltél belém. Mindössze ennyiről van szó. Mindenkinek szüksége van a nevelésre. Mások kis adagokban kapják, így aztán észre sem veszik, hogy nevelik őket.

A lelkifurdalást ideig-óráig el lehet hessegetni, ám ahogy a Természet is állandóan újjáéled, ez is minduntalan visszatér!

Ha az ember nem mozog otthonosan az erőszak világában, a legnagyobb kihívást a tétlen várakozás nyugodt elviselése jelenti.

A nőknek megvan az a jó tulajdonságuk, hogy vészhelyzetekben a legbátrabbak, amikor minden okuk és lehetőségük meglenne rá, hogy összeomoljanak. Ez is része a kiszámíthatatlanságuknak.

Különös megfigyelni, hogy milyen gyorsan változnak meg vagy tûnnek el az ember motívumai egy-egy bizonyos cselekedet végrehajtása során, aszerint, ahogy az események alakulnak. Miután belefogunk egy vállalkozásba, mintha csak automatikusan sodródnánk vele, függetlenül attól, hogy mi volt az eredeti indítékunk.

A bûvös vonzerő csak az elragadtatott ember képzeletében létezik. Ha van benne annyi lélekjelenlét, hogy elhárítsa az igézetet, és meggyőzze magát, hogy nem is létezik, máris megmenekülhet. Akaraterő és hideg ésszerûség kérdése csupán az egész. Egyiptomban is biztosan akadtak erős, határozott polgárok, akik nem értették, miért imádják mások oly feltétel nélküli csodálattal Kleopátrát.

Általános emberi gyengeség, hogy mindenáron meg akarjuk győzni azt, aki kételkedik a szavainkban, még akkor is, ha valójában lényegtelen, hogy mit gondol.

Különös, hogy életem harminc esztendeje alatt a sok száz nő közül, akikkel találkoztam, csupán egyetlenegy volt képes bennem felébreszteni a szerelemnek nevezett nyugtalanító érzelmi zûrzavart, azt pedig nagyon nehezemre esett elfogadni, hogy ez az egyetlenegy is csupán langyos baráti szeretettel képes viszonozni érzelmeimet.

Az idő érzelmi kérdés, nem percek és órák szabják meg a hosszúságát!

Élvezte már valaha egy remek asszony szerelmét, fiam? Mondhatom, csodálatos egy dolog! (...) Egy remek asszony szerelme a legcsodálatosabb dolog, ami egy semmirekellővel történhet. Én aztán tudom. Nekem volt benne részem.

Egy gyermek, aki úgy látja, hogy tanára tökéletes semmittevésben tölti napjait, nem veszi észre, hogy az a szerencsétlen valójában majd megszakad a sok munkától. Állandóan szolgálatban van.

- Ha megkérdezel egy öreg katonát (...) elmondja neked, hogy a régi sebek még jóval a gyógyulás után is fájdalmasak lehetnek. - Nem azok, ha valóban begyógyultak. - Dehogynem, akkor is, ha igazán begyógyultak... Amikor már azt sem tudod felidézni, hogyan lehettél olyan bolond, hogy sebeket szerezz.

Még a legmegfontoltabb és legjózanabb férfiaknak is vannak rémisztő babonáik. Én pedig ráadásul nem is vagyok valami megfontolt, ezért meglehet, hogy még babonásabb vagyok, mint mások.

Van egy elméletem, mely szerint a kimondott szó sokkal hatásosabb baj esetén, mint a néma együttérzés. Egy bizonyos pontig szinte elviselhetetlenül idegesíti az embert, de azon túljutva inkább nyugtató hatású.

Szeretem én azt a lányt egyáltalán?! Annyira nehéz a szerelmet analizálni, és talán maga az a tény, hogy próbálkozom az elemzéssel, már válasz is a kérdésre.

Vannak az életben olyan váratlan és emberpróbáló helyzetek, amelyeket nem tartunk alkalmasnak arra, hogy befolyásolják a beléjük keveredett személyekről alkotott véleményünket; nem engedjük, hogy az áldozat viselkedése az adott szituációban sokat nyomjon a latban, amikor a jellemét megítéljük. Elnézzük például, ha egy nagy tábornok hirtelen összeütközésbe kerülvén egy bikával fejvesztve menekülni kezd, anélkül, hogy kétségbe vonnánk a magas rangú katona jó hírét vagy bátorságát. A püspök, aki téli sétája közben hóval fedett jégre lépvén vitustáncot lejt, hogy megőrizze egyensúlyát, az előadás befejeztével semmivel sem kevésbé tiszteletre méltó a szemünkben, mint annak előtte.

A kéz, mely a bölcsőt ringatja, kormányozza a világot!