Pető Péter

A tartalomfogyasztási szokások változása nyomán mindinkább fogyatkozó számú sarki újságárusbódék demokratikusabb helyek, mint amilyen a Facebook üzenőfala.

Amikor arról beszélünk, hogy egy ügy "felrobbant" a közösségi médiában, akkor leginkább saját érzetünkről, minivilágunkból, buborékunkból szerzett észleléseinkről, nem pedig tudásainkról szólunk.

A fake news (...) terjesztésének elsődleges célja (...) nem az, hogy egy igazság maskaráját képes legyen magára venni, hanem az, hogy az igazságot tüntesse fel jelmezként.

A fakenews-gyáraknak egyáltalán nem jelent kudarcot, ha a termék végül nem igazságként jelenik meg a választók fejében. Éppen elég, ha a hazugságok egyikeként válik azonosíthatóvá. Merthogy az elsődleges célok egyike úgyis a komplett demokratikus nyilvánosság elhiteltelenítése, azaz annak a gondolatnak a rögzítése, hogy mindenki hazudik.

Noha mára a demokratikus rendszerek általános választójogon építkeznek, valójában tömegek vannak kirekesztve a demokratikus döntéshozatalból, részvételből, mert nincsenek tudásaik, információik a politikai közösséget érintő ügyekről, történetekről. Nem férnek hozzá a demokráciához, így logikusan a szabadsághoz sem.

A piaci racionalitás (...) azt jelentheti, hogy ár-érték arányban a legjobbat veszem. A közösségi racionalitás meg azt, hogy a saját csapatom mezét vásárolom akkor is, ha a másik csapat dressze olcsóbb, jobb minőségû, ráadásul a rivális sportvállalkozásként is jobban teljesít, a pályán magasabb színvonalú terméket (futballt) kínál.

A politikai korrektség egyszerûen elesett, amikor szimbolikus célok elérését kergette a gazdasági/társadalmi egyenlőtlenségek valódi csökkentésére irányuló szándék helyett. Célja egy pont után nem is lehetett társadalmi problémák megoldása, csupán azok eltakarása, mivel szélsőségesen korlátozta a nyelvet, amelyen széles rétegek számára érthetően és azonosíthatóan elbeszélhető lett volna az adott politikai-társadalmi probléma, vagy legalábbis nem jelent volna meg tabuként az ügy.

Az a tudáskészlet, amely magabiztosan kezeli a televízióban a tévés vásárlásokat és különbözteti meg a reklámokat a hírektől, önmagában nem alkalmas arra, hogy digitális bennfentesség nélkül hasonló magabiztossággal közlekedjen az üzenőfalon, azonosítsa a lekattintott tartalom forrását, ellenőrizzen információkat. Ma egyszerûen túlságosan sok tudásra van szükség ahhoz, hogy a polgár a nyilvánosság minden platformján eligazodjon.

A szabad iskolaválasztás elve mélyen antidemokratikus gondolat, a társadalmi egyenlőtlenségeket erősíti.

Amikor a fogyasztó megvásárol egy lapot, akkor nem csupán cikkeket vesz, hanem szerkesztői munkát, világlátást, értelmezési kereteket, hitelességet, normarendszert, stílust egyaránt. Vagyis egy alkotóközösség gondolatvilágának, identitásának és munkájának eredményét vásárolja meg.

Nincsenek objektív algoritmusok, hanem ezek is kódokba ágyazott vélemények.

Minden (...) állításnak van alternatívája. A média feladata az, hogy ezeket bemutassa.

Ha az adott médium legjobb tudása, a hivatás normarendszere szerint jár el, akkor sem lesz objektív, mert (...) az objektív újságírás halott, azaz valójában nem is élt sohasem. Cserébe a fair újságírás legjobb korszakát élheti.

Van az úgy olykor a történelemben, hogy az igazság tartósan kisebbségbe szorul, ami viszont nem azt jelenti, hogy elvesztette igazságjellegét.