Ugrás a tartalomra
Amikor arról beszélünk, hogy egy ügy "felrobbant" a közösségi médiában, akkor leginkább saját érzetünkről, minivilágunkból, buborékunkból szerzett észleléseinkről, nem pedig tudásainkról szólunk.
Kapcsolódó idézetek
-
A saját buborékunkban nem beszélünk azoknak az intézkedéseknek a hatásairól, amelyekkel egyetértünk, mert feltételezzük, hogy a társaink úgyis ismerik őket. Csak akkor bújnak elő a tudásunkban tátongó lyukak és az érvelésünkben előforduló hibák, és dolgozhatunk a kijavításukon, amikor arra kényszerülünk, hogy elmagyarázzuk az általunk képviselt álláspontok következményeit valakinek, aki más nézeteket vall.
Woo-kyoung Ahn
-
A dolgokról elsősorban az jut eszünkbe, amit tanultunk, hallottunk, eddig tapasztaltunk róluk. Kiskorunktól kezdve - neveltetésünk, iskoláztatásunk révén - kész ítéletek rendszerét sajátítjuk el, amelyek végül már szinte zárt burokként vesznek körül minket. Ezért a legritkább esetben éljük meg a dolgokat, az eseményeket a maguk tiszta valóságában.
Popper Péter
-
Benyomásainkat nem globálisan, a lehető legszélesebb összefüggésrendszerbe helyezkedve alakítjuk ki, hanem nagyon is lokálisan - az ugyanabban a csónakban evező társainkkal összehasonlítva magunkat.
Malcolm Gladwell
-
A twitteres botrányok olyanok, mint egy lejtőn guruló hógolyó: minél többen látják, annál többen akarnak véleményt nyilvánítani; a kezdő társalgásból robbanásszerûen nőnek ki a szóváltások. Ha az olvasottság eléri a kritikus tömeget, mindenki erről fog beszélni.
R. F. Kuang
-
Igaz, hogy az érzelmeink a bensőnkben zajlanak, de kívülről is látszanak. Akárhogyan próbáljuk is palástolni, előbb-utóbb felszínre bukkannak - és ez befolyásolja, hogy mások hogyan reagálnak szavainkra és tetteinkre.
Daniel H. Pink
-
A saját szûrőnkön keresztül látjuk a dolgokat, nem tényleges valójukban.
-
A média valamilyen szinten mindenkinek beszivárog az életébe. Úgy gondolom, hogy minél inkább városban él az ember, annál inkább kap belőle. A lényeg csak az, hogy ne fogadjunk el mindent úgy, ahogy egy adott forrásból kapjuk. Szerencsére az internet teli van lehetőségekkel, ha valamit megkérdőjelezünk, akkor ott utánaolvashatunk.
Felméri Péter
-
Gondolj arra, ahogyan az emberek bemutatják az életüket a közösségi médiában! Mosolygó családok retusált képeit és mesés vakációk fotóit látjuk. A posztolt képeinken keresztül írjuk meg a történetünket arról, kik is vagyunk. Ez tart minket biztonságosan elkülönítve a kapcsolódás illúziója alatt. De mi van, ha a mélyebb kapcsolatainkra fókuszálunk azokkal, akik valóban látnak és hallanak minket - akikkel valóban érezzük a kapcsolódást?
Francie Healey
-
A közösségi háló (...) egyszerre jelenti a hajótörést és a mentőtutajt. Lebegünk a virtualitásban.
-
Az emberek (...) nem a tényekre emlékeznek, hanem a saját benyomásaikra. Valami alapja a benyomásoknak is van.
Agatha Christie