Philip Zimbardo

A legtöbb hős elsőre teljesen átlagos embernek tûnik, és nem is gondolnánk, hogy mire képes.

Miért tesznek emberek rossz dolgokat? Bármilyen botrány tör ki bárhol, a fejesek mindig azzal rázzák le a felelősséget, hogy pár gonosz ember tehet róla, az angol kifejezés erre az, hogy "pár rossz alma került a hordóba". (...) Valójában rengeteg esetben jó emberek tesznek rossz dolgokat, akiket valaki rossz hordóba tett.

A nemi szerepek összefolynak. Ami régen kőbe vésett volt, ma már nem az. Bármit csinálhatunk, nincsenek határok. A nők nem csak gyereket szülnek és főznek. Örökbe is fogadhatnak, de maratont is futhatnak, vagy súlyt emelhetnek és ma már a főzés is választás kérdése. A férfiaknak sem kell elefántokra vadászni, vagy a mezőn dolgozni. És ebben ez a csodálatos. Mindenkinek megvan a szabad választás lehetősége.

Aki a képernyő előtt tölti a napját videojátékkal (...), az voltaképp megszûnik emberi lénynek lenni: nem alkot, nem olvas, nem mozog, nem beszélget, stb. Ennyi erővel egy robot is ülhetne a képernyők előtt.

A tudomány bizonyítékokon alapuló konklúzió.

Az együttérzés a legmagasabb rendû egyéni erény, a heroizmus pedig a legmagasabb rendû polgári erény.

Fejben senki nem hős, senki nem gonosz. Ám ideális esetben mindenkinek vannak hozzá közel álló emberek az életében, akik őszintén megmondják, mit gondolnak a tetteinkről. (...) Ha nincsenek ilyen emberek körülötted, akik megmondanák, hogy amit gondolsz, teszel, az nem helyes, akkor az egész csak duzzad - hisz a fejedben mindenki egyetért.

A hős (...) olyan személy, aki segített máson, annak tudatában, hogy tette súlyos következményekkel és veszélyekkel járhat. Az önzetlenség, az adakozás a hős "light" verziója: nincs veszély, nincs kockázat.

A jótettek, ugyanúgy, mint a rosszak is, továbbgyûrûznek, azaz más emberek is hajlamosak lesznek őket átvenni.

Ha megismerünk egy titkot (...), először is különlegesnek érezzük magunkat, ami kezdetben jó érzés. Aztán egyre terhesebbé válik a tudás, és egyesek szorongani kezdenek amiatt, hogy ezt a titkot nem mondhatják el másnak. Ugyanis valójában nagyon szeretnék elmondani, de eközben azt is tudják, hogy ezzel megszegnék a beléjük vetett bizalmat. Első látásra azt gondolhatnánk, hogy a titoktartásnál nincs egyszerûbb, gyerekesebb dolog, de aztán kiderül, hogy belül valójában nagyon is összetett folyamatok munkálnak.

Az emberek ugyan Jézushoz imádkoznak, de olvasni az Ördögről szeretnek.

Mindannyian az előítéleteink rabjai vagyunk, de legtöbbünk meg van győződve róla, hogy ő kizárólag a bizonyítékoknak hisz, és ezek alapján alakítja ki véleményét. Pedig ez koránt sincs így.

Minden emberben megvan a hősiesség lehetősége, mindenki képes az élet valamely területén jót cselekedni másokkal.

Senki nem hiszi azt, hogy amit tesz, az gonosz lenne, az emberi agy mindent képes racionalizálni.