Philipp Blom

A történetírás gyakori hibája, hogy elmúlt korszakok morális princípiumait a saját kritériumai alapján ítél meg.

Aki egy nyugati társadalomban nőtt fel, az a személyes szabadságjogokat és az emberi jogokat, a demokratikus döntési folyamatokat saját identitása alapjának tekinti. Olyan magától értetődőnek tûnnek számunkra, hogy nélkülük a társadalmunkat el se tudjuk képzelni. Annál fontosabb megértenünk, hogy ezek az ideálok történelmileg és társadalmilag mennyire esetlegesek és sérülékenyek. Nem annyira megélt realitások, sokkal inkább még mindig álmok, amikben számos ember osztozik, amiket a történelmünk, a társadalmunk önmagának mesél, a transzcendenciának egy bizonyos formája, ami a mienk.

A szabadság és az emberi jogok, a nyílt társadalom és a demokratikus elvek ugyanolyan fiktívek, mint bármelyik vallás, de fiatalabbak és nem gyökereznek annyira erősen a kultúránkban.

A demokráciák történelmi kivételek, nem a történelem célja.

Életünk legfontosabb döntéseinek általában alig van, vagy még inkább egyáltalán nincs közük a gazdasági előnyszerzéshez.

Ha a 17. században arról volt szó, hogy az állam hatalma a papok és bírák összeesküvésének birtokában van, akkor ma a közgazdászok azok, akik a transzcendencia iránti igényeinket kielégítik. Amit a piac akar, annak kell történnie.

Még a sikeres demokráciák is figyelmen kívül hagyják a demokratikus elveket, ha a politikai hasznosság vagy a piacgazdaság imperatívusza azt úgy kívánja.