Ugrás a tartalomra
Aki egy nyugati társadalomban nőtt fel, az a személyes szabadságjogokat és az emberi jogokat, a demokratikus döntési folyamatokat saját identitása alapjának tekinti. Olyan magától értetődőnek tûnnek számunkra, hogy nélkülük a társadalmunkat el se tudjuk képzelni. Annál fontosabb megértenünk, hogy ezek az ideálok történelmileg és társadalmilag mennyire esetlegesek és sérülékenyek. Nem annyira megélt realitások, sokkal inkább még mindig álmok, amikben számos ember osztozik, amiket a történelmünk, a társadalmunk önmagának mesél, a transzcendenciának egy bizonyos formája, ami a mienk.
Kapcsolódó idézetek
-
Európában hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nemzeteink - és nemzeti identitásaink - fix dolgok, részben mivel a nemzetállamok eszméje modern formájában Európában született. Azt is gondoljuk, hogy a liberális demokrácia a norma. Ha azonban visszatekintünk a történelemre, és szétnézünk a világban, láthatjuk, hogy messze nem ez az általános, és az állammal történő azonosulás igenis törékeny fogalom olyan országok esetében, ahol több nemzet vagy nép él közös határokon belül.
Tim Marshall
-
Az emberek nem születtek egyformának, de természetes joguk, hogy egyenlő lehetőségekkel rendelkezzenek. A szabad társadalomban a teljesítmény legyen az előrehaladás mércéje.
Selye János
-
A nemzetünk hozzá van szokva a félelemhez. Ha őszinte akarok lenni nemcsak hozzátok, hanem önmagamhoz is, akkor azt kell mondanom, ez nem csak a nemzetre vonatkozik, hanem az egész világra, és nem csak egyszerû megszokás, hanem függőség. Az emberek sóvárognak a félelem után. A félelem mindent igazol. Azt is, hogy fokozatosan lemondunk a szabadságunkról; a végén már azt is eltûrjük, hogy minden lépésünket szemmel tartják, és olyan adatbázisokban rögzítik, amelyekhez egy átlagember soha nem fog hozzáférni. A félelem teremti, meghatározza és alakítja a világunkat, és nélküle a legtöbben aligha tudnának mit kezdeni magukkal. Az őseink egy korlátok nélküli világról álmodtak, mi meg arról, hogy új korlátok mögé szorítjuk az otthonainkat, a gyerekeinket és önmagunkat. Napról napra tovább szûkítjük a mozgásterünket, egy olyan fokú biztonság nevében, melyre hiába is törekszünk. Egy lehetőségekkel teli világot vettünk át az elődeinktől, és összezsugorítottuk. És elmondhatjuk ezek után, hogy biztonságban érezzük magunkat?
Mira Grant
-
A kapcsolatok, amelyekre az életünket, a személyiségünket építjük, nem véletlenszerûen adottak, hanem szabad választás tárgyai. Joggal érezhetjük magunkat közelebb egy baráthoz, mint, mondjuk, egy szülőhöz. Előfordulhat, hogy valaki, aki a múltban elárult minket, része lesz a jövőnknek, amit együtt építünk.
Jodi Lynn Picoult
-
Van, ami az embert születése óta megilleti, tértől, időtől, rendszerektől függetlenül. Ezeket a jogokat nem lehet felülírni. Sehol, senkinek. Bármennyire is próbálkoznak, kísérleteznek vele egyesek. És bár meglehet, ezek az egyesek úgy gondolják, hogy a történelem forgószínpad, bizonyos dolgokat igenis meghaladott az idő. És maga a történelem.
Benedek Szabolcs
-
Nevezhetjük ugyan hőn szeretett jogainkat elidegeníthetetlennek és egyetemesnek, ám ez korántsem jelenti, hogy automatikusan jogosultak vagyunk a demokráciára vagy akár az alapvető emberi jogokra. Nem, ezekért a dolgokért meg kell küzdenünk.
Garri Kaszparov
-
Az embert pont az teszi képessé a nagy tömegben való együttmûködésre, hogy képes fikciókat kitalálni és azokban hinni. Az emberi jogokban azért érdemes hinni és rájuk alapozva együttmûködni, mert a nemzetközi egyezményekben foglalt jogok és a hozzájuk tapadó nemzetközi ítélkezési gyakorlat a jogállamiság bástyáiként foghatók fel, fő és eredeti céljuk az állami önkénnyel szembeni védelem, elsősorban az egyén és az állam viszonyában foghatjuk fel őket útjelzőként.
-
A következő évtizedben olyan gondolkodásmódok kérdőjeleződnek meg majd, amelyekkel együtt él az emberiség több száz, vagy több ezer éve. Új viták, nézeteltérések, mozgalmak és ideológiák bukkannak fel. Legszilárdabban rögzült feltevéseink egyikét-másikát újra kell gondolnunk vagy épp teljességgel elvetnünk. Együtt kell újra kitalálnunk, mit is jelent szabadnak vagy egyenlőnek lenni, hogy mit jelent a hatalom vagy a tulajdon birtoklása, sőt azt is, hogy mit értünk az alatt, hogy egy politikai rendszer demokratikus. A jövő politikája a legkevésbé sem fog emlékeztetni a múltéra.
Jamie Susskind
-
Az emberek szabadok. Ez a legnagyobb ajándék, amelyben részesültünk. A szabadságunk teszi lehetővé, hogy mássá váljunk, mint akik vagyunk. A szabadság azt jelenti, hogy álmodhatunk, az álmok pedig az életünk éltetői, még ha gyakran hosszú utazások meg egy-két pofon árán érjük is el őket.
-
A szabadság belülről fakad. A szabadságot nem a döntéshozóktól kapjuk ajándékba, hanem nekünk kell megküzdeni érte. A cselekvéshez nincs szükségünk felhatalmazásra. Sok munka áll még azok előtt, akik egy szabadabb, igazságosabb és egyenlőbb országban szeretnének élni. De messze nincs még minden veszve. Csak akkor van minden veszve, ha úgy döntünk, hogy elfogadjuk a hatalom által ránk osztott szerepet. Ez a döntés továbbra is a mi kezünkben van.
Kapronczay Stefánia