Pierce Brown

Az ember valós mércéje az, amit hatalomra jutva tesz.

A hatalom olyan korona, amely leharapja a fejet.

Jobb egy szenvedély hevében a másvilágra jutni, mint szaporodó, unalmas évek súlya alatt elhervadni.

Nem a győzelmek faragnak férfivá, hanem a kudarcok.

Nincs félelmetesebb börtön a szerelem nélküli életnél.

Nincs más, csak ez a világ. Ez a kezdet és a vég. Ez az egyetlen esélyünk, hogy a vég előtt egy kicsit jól érezzük magunkat.

A világ labirintus, amelynek nincs közepe. Vagy eggyé válsz vele, vagy végleg elvesztél.

A világ akkor a tiéd, ha képes vagy megkaparintani.

A hazugság nem tudomány, hanem mûvészet. És mint ilyen, csakis az emberek mûvelik.

Néha okosabb hagyni, hogy csikorogjon a kerék, mint tönkretenni az egész szekeret egy kerékcserével.

Hányan fognak hamarosan elfelejteni? Hányan dicsőítenek ma, csak hogy holnap annál inkább megvethessenek? Az egyén hírneve, hatalma és uralkodása illúzió csupán. Csakis az mérhető és maradandó, amennyire önmagadon képes vagy uralkodni.

Az élet a jelenről és a jövőről szól.

A holtaknak nem kellenek a könnyek. Sem a bosszúnk, sem a bûntudatunk nem könnyíti meg a végső álmukat (...). Azt hiszem, csak annyit akarnak, hogy mi még éljünk.

Mi értelme mindenkinél okosabbnak lenni, ha senki nem hallgat az emberre?

Sose bízz abban a férfiban, aki ostrom idején aludni tud! Vagy lusta, vagy áruló.

Röhej, mit meg nem teszünk azokért, akik még csak nem is fogják megtudni, hogy megtettük értük.

Inkább a halál, mint a gyávaság.

Amíg az elme mozgásban van, mindig talál valamit, amin csámcsoghat. Ha megpihen, az enyém önmagát kezdi el felzabálni.

Még meg sem ismertelek, már szerettelek. És szeretni is foglak, míg csak el nem pusztul a Nap. És ha az is bekövetkezik, a sötétben szeretlek tovább.

Van, hogy a túlélés egyetlen módja, ha magunkba zárjuk a fájdalmat.