Pierce Brown

Ifjúkoromban perzselte a vérem a harci láz. Ma már lecsihadt bennem ez a harci lángolás, nem forr a vérem. Csak a kötelesség jeges súlya nyomja a vállamat.

Ha elfelejted valaki nevét, könnyen megbocsát ugyan, de ha emlékszel rá, mindörökre számíthatsz rá.

A tettek, amelyekről megemlékezik az utókor, vérben íródtak.

Nem minden élet célja a melegség. Vannak, akiknek a kötelesség hidege jutott.

A nők jobban ismernek bennünket, mint mi magunkat.

Vannak az életben olyan pillanatok, amikor az ember olyan eltökélten menetel előre a célja felé, hogy elfelejt a lába elé nézni, és már csak akkor pillant le, amikor térdig merült a futóhomokban.

Az élet nem a múltról szól, hanem a jelenről és a jövőről.

A sors fintorai cseppet sem szórakoztatóak.

Csatát taktikával lehet nyerni. Háborút pedig stratégiával.

Azt mondod, jobb állva meghalni, én azt, hogy jobb térdelve élni.

A háborúban csakis a győzelem érték.

Nem olyan nagy ügy meghalni (...). Nem az, ha az ember már élt.

Nekem ő volt a mindenem, de én csak egy darabka voltam az ő életében.

A legmocsokabb az az öregedésben, hogy már elég eszünk van, hogy lássuk a repedéseket mindenen.

A bosszú üres cél.

Senki sem különálló sziget. Szükségünk van azokra, akik szeretnek bennünket. És azokra, akik gyûlölnek. Szükségünk van a többiekre, hogy életre keltsenek, hogy értelmet adjanak életünknek, érzéseinknek.

A barátságok percek alatt köttetnek, pillanatok alatt semmisülnek meg, és évekbe telik, hogy helyrehozzuk a kárt.

Az embernek kötelessége a saját sorsát megválasztani. Neked is választanod kell.

Hiába emelkedsz magasra, soha nem mosod le magadról a sarat.

Ez a háború. A káosz, a szerencse és a halál.