Pinczési Judit

Szerelmem figyelj most elmondom én láng volt az élet és lomb a remény mikor is volt? ez régen volt hol várt a Nap? Kezemben volt

Ó, szerelem miért hallgatok nem mondtam ki sosem hogy a tiéd vagyok.

Jövőm, majdani bukásom! Lábadhoz csatolom reményem, Kezedre bízom árvaságom - Zálogul koronádat kérem!

Éveid meghasadnak, mint késsel dobott tükör időd csontok kövén mint vércsepp tündököl, de az élet nagy varázsló, hát indulj menteni, csalódni, megriadni, s elölről kezdeni.

Akit elér a szerelem a fénylő csodáért megfizet, annak, aki álmodott, homályban élni nem lehet,