Ugrás a tartalomra
Szerelmem figyelj most elmondom én
láng volt az élet és lomb a remény
mikor is volt? ez régen volt
hol várt a Nap? Kezemben volt
Kapcsolódó idézetek
-
Hol lehetsz? Ha te már látsz engem,
ne hagyj itt, mint hallgatag virágok.
Újra kérlek, nyílj ki közelemben
s szólalj meg, ha közeledben járok.
(...)
Csak remélem türelmetlenkedve,
hogy te már a nyomom megtaláltad,
s csillag-hosszan élsz, hogy életedbe
én is mindenképpen eltaláljak.
Lászlóffy Aladár
-
Régen nem hittem volna, hogy elmúlhat ez a szerelem,
De mégis megtörtént, sajnos, most az érzéseim keresem,
Miket érted éreztem egykor, neked adtam az életem,
És hittem, ha majd nem leszel, többé én sem létezem.
-
Szerelem volt a neve régen,
Tavaszban, éjben vagy mesében,
Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves,
Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.
Juhász Gyula
-
Szerelem élő lángja,
lelkem legközepében
milyen vigyázva, míly szelíden sebzel!
(...)
Ó, tûz, gyönyörbe forgatsz!
Ó, égés édessége!
Ó, puha kéz! Ó, érintés, te kedves!
Keresztes Szent János
-
Csillag vagy nékem, mely száll fenn az égen,
oly vonzó a fényed, mit nem érek el.
Álmomban látlak, és mindennap várlak,
mert amíg élek, nekem csillag leszel.
Ihász Gábor
-
Úgy kezdődött, régen volt egy álmod.
Fényben úszott minden éjszakád.
Sok hazugság közt eltûnt, nem találod,
De érzed, valahol messze vár még rád.
-
Szerelmem tavaszát élem,
A második évszak, mely mélységeire vágyom,
Te vagy éltető napfényem,
Kis, meleg sugarak,
Mik kényeztettek már egykoron.
Robert Plant
-
Már lemondtam róla, hogy valaha is rátalálok a szerelemre, és akkor egyszer csak itt voltál te, és minden addigi értelmét vesztette, majd új értelmet nyert. Én hiszek az álmaimban! Tudom, hogy valóra lehet váltani mind.
Gaál Viktor
-
Ha én lennék a szerelmed,
Sok szerencsét hozzám.
Ígérem, nem leszel hibás,
De sok múlik majd a kémián.
Én már elterveztem mindent,
Egy életre elég a dolgunk.
Ígérem, nem lesz sok időnk
Egyedül lenni, úgy már voltunk.
-
Lásd, újra itt vagyok, gyúljon föl enyhe lángod,
Mely, mint hû eb szeme, oly élő és oly sárga,
Csendesen ráfordítom a kulcsot most a zárra,
És kettesben maradtunk; kizártam a világot.
Tóth Árpád