Prohászka Ottokár

Az öröm (...) szívünk hullámverése, sikló ritmusa, eleven forrásainak ezüstös csobogása.

Az öröm úgy hat a lélekre, mint valami erősítő fürdő. Ha vidámság tölti szívünket, ha a belső örvendezés hulláma hordoz, ha lelkünk énekel, akkor nem érzünk terhet, akkor nekünk a kötelesség édes, és mindenütt helytállunk.

A kis szívességekből, a szeretet vidám, csendes tetteiből végtelenül több emberbarátiság árad, mint sok nagy pénzadományból.

Nincs az a romlott lélek, aki ne valamiféle szeretet nevû érzésben keresné boldogságát.

A húsvét a föltámadásnak s a megdicsőült életnek ünnepe; ünnep, mely hirdeti, hogy a halál nem cél, nem vég, s hogy a létnek s az életnek titka és célja a megdicsőülés.

Ami a tavasz a természetben, az a húsvét a lelkekben; ünnepe annak az ébredő s kikéredzkedő életnek.

Mily szent, édes és erős öröm tölti el az embert húsvétkor! Ez az a győzelmes megnyugvás a nagy csata után; ez az a mindent átkaroló s kiengesztelő szeretet a hősies áldozat után s a belőle fakadó édes béke.

Sehonnan sem jön a lélekhez oly közel az Isten, mint neki teljesen átadott lelkek hozzánk hajlásában.

Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul, szeress, s ne hadd magadat legyőzetni nehézségekkel, sikertelenséggel, közönnyel.