Quimby

Most múlik pontosan, Engedem, hadd menjen, Szaladjon kifelé belőlem. Gondoltam, egyetlen, nem vagy itt jó helyen, nem vagy való nekem. Villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem.

Nézlek téged, és magamat látom Holdfény tőrömet a szívedbe mártom Majd magamba döföm, a létet ellököm Aztán bamba fejjel megint a sorsot várom.

Kevés az ember, sok az emberszerû lény, Sötét szobában épp csak dereng a lámpafény. Az élet szép, csak te, Világ vagy beteg, megfertőzte valami az embereket. Szomorú, de fél az, aki szeret, zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.

Csak a szerelem eleven elemem. Valahol elveszett, veszettül keresem.

Ma éjjel a semmi sem olyan, mint amikor olyan, amilyen. Sétál a Hold a háztetőn, zsinóron húzza maga után a szívem.

Kócos kis romantika tejfogával a szívembe mart.