Rabindranath Tagore

A reménytelenség idővel eltompítja a pótolhatatlan veszteség fájdalmát.

Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek. Kérdem magamtól: "Álom ez?" Csak tudnám meghurkolni szívemmel lábadat s szorítva tarthatnám keblemen.

Kezed halk érintésére Szívem bilincse lepattan, S ujjongó szavak születnek Arra, ami mondhatatlan.

A szerelem a lélek selyme, a szív bársonyvirága, melynek magvát minden szívben elültette a teremtés, de amely csak minden ezredik szívében érik meg igazán pompázó virággá.

Nem lehet átkelni a tengeren pusztán azzal, hogy állsz és bámulod a vizet.

Tanúm legyen a Föld, az ég s a tenger, a sok madár, a Hold s minden ember, Neked adom a szívemet, senki másnak, mellé pedig az életem ráadásnak!

Az élet abban találja meg gazdagságát, amit a világ követel tőle, értékét pedig abban, amit a szeretet vár tőle.

Te nem tudod, hogy mily szép, amit adtál, és nem tudod, hogy szebb vagy önmagadnál.

Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem. Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól súlyosak. Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.

A szeretetnek magasztos tulajdonsága, hogy a korlátokat, bilincseket elfogadja, és hogy ezeken felülemelkedik.

Mindaddig nem ítélhetjük meg az embert helyesen, amíg nem szeretjük.

Szeretet a végső jelentősége mindennek, ami körülöttünk van. Ez nemcsak érzelem, ez a valóság: az öröm az, amely minden teremtés gyökere.

A folyónak van medre, vannak partjai, de hát csupa part-e a folyó? Nem éppen ezek a korlátok késztetik-e a vizét arra, hogy előre mozogjon?

Nem szeretünk, mert nem értünk, azaz inkább: nem értünk, mert nem szeretünk.

A szeretet a legnagyobb boldogság, amit az ember elérhet, mert csak a szeretet által tudhatja meg azt, hogy több önmagánál, és hogy egy a mindenséggel.

Annak szól ez a vágyakozás, kit érzünk a sötétben, de nem látunk a napfénynél.

Ha leszaggatod a virág szirmait, nem szedted össze szépségét is.

Az igazságtalanság nem bírja el a vereséget, de az igazság igen.

A kép: a fény emléke, melyet az árnyék őriz.

Ha minden tévedés elől bezárod ajtódat, az Igazságodat is kizárod.