Raffai Sarolta

Miért fáj jobban az elveszített, feltámaszthatatlan vagy sosem volt szeretet hiánya, mint amilyen örömöt nyújt a jelenlévő, a jelen időben melengető?

A novembert csak a magányos lelkek hiszik végzetesen szomorú hónapnak. De a magányra ítéltek szomorkásak a legszebb májusi napokon, estéken is. Nem az évszakokkal nehéz megbékélni, sokkal inkább az egyedülvalósággal. Azzal lehetetlen.

Õk ketten... mindig csak ők ketten tudtak egymásra úgy ragyogni, akár ha két nap sétálgatna az égen, s azok figyelnék óvó szeretettel egymást.

Az élet futott el, barátom! Hogy perc se múlik nélküled? Halál előtti ez a csend már: előszobázás. Ismered.

Más gondját hurcoltad-e már? Légy bölcs: tudod, hogy soha még. Tán véletlen egybeesést... csupán tulajdon álmaid, tulajdon sérüléseid - mindétig magad vonszolod.