Raphaëlle Giordano

Ne azon gondolkodjon, képes-e rá, inkább azt kérdezze meg magától, van-e hozzá kedve.

Rendszeres munkát és erőfeszítést kíván, hogy jobb, boldogabb, kiegyensúlyozottabb emberek legyünk. (...) Nem az a nehéz, hogy megtudjuk, mit kellene tennünk, hogy jobban legyünk, hanem az, hogy határozottan elkötelezzük magunkat, és végre áttérjünk az elméletről a gyakorlatra.

Amikor változásról beszélünk, sokan valami hatalmas, radikális dologra gondolnak, holott az élet döntő változásai apró, látszólag semleges átalakulásokkal kezdődnek...

A félredobott gyermekkori álmok elkerülhetetlenül megsebzik a szívet.

Ellaposodott a kapcsolatunk, ahogy egy túl sokáig rágott rágógumi is elveszti az ízét...

Szerelmünk, amely egykor vad és burjánzó dzsungel volt, az évek múlásával rendezett francia kertté alakult át: kiszámítható volt és sima, egyetlen fûszál sem lógott ki a sorból.

A szerelemnek áradnia, ragyognia, izzania kell.

Egy nap Elméletbe költözöm, mert Elméletben minden jól mûködik.

Dönthetünk úgy, hogy olyan emberek leszünk, akik nem csak elszenvedik a mindennapokat, hanem teljességben élik meg az életet.

Ne hasonlítsuk össze azt, ami nem összehasonlítható. Nem mindenki számára egyforma a boldogság vagy a boldogtalanság mércéje.

Hatalmunkban áll megváltoztatni a gondolatainkat. Nem független az akaratunktól, hogy valamit rózsaszínre vagy feketére festünk. Dolgozhatunk az elménken, hogy többé ne ártson nekünk: csak egy kis elszántság, kitartás, és módszeresség kell hozzá.

A legtöbb dolog, ami az életben történik velünk, attól függ, ami idefent zajlik (...). Idefent, a fejünkben. Az elmének hatalmas ereje van! Nem is képzeli, mekkora hatással vannak a gondolatok a valóságra.

A boldogság képességén dolgozni kell, nap mint nap edzeni kell. Újra végig kell gondolni az értékek rendszerét, át kell hangolni a tekintetet, amellyel a világot és az eseményeket nézzük.

Sajnos az iskolában nem tanítják a boldogság képességét. Pedig vannak rá technikák. Hiába dúsgazdag valaki, még lehet végtelenül boldogtalan, vagy éppen fordítva, szinte nincstelen, és mégis úgy élvezi az életet, mint senki más.

Nincs rosszabb annál az érzésnél, hogy elmegyünk az életünk mellett, csak mert (...) nem maradunk hûek legmélyebb értékeinkhez, a gyerekhez, akik egykor voltunk, az álmainkhoz.

Ugyanakkora szükségünk van arra, hogy az életünknek értelme legyen, mint arra, hogy legyen miből élnünk. (...) Nem szabad félvállról venni a lélek bajait.

Semmi nem fontosabb annál, hogy olyan életet éljünk, mely méltó gyermekkori álmainkhoz.

A legszebb ékszernél is szebben csillog a jóság és a jóindulat! Kívül is látszik, ami belül van.