Ray Kurzweil

Az a hit, hogy egy jobb világ valóban lehetséges, erős ösztönző arra, hogy dolgozzunk a megteremtésén.

A gazdaság ciklusokban mozog: a vagyon jön és megy. A technológiai változás viszont többnyire maradandó. Amit egy civilizáció egyszer hasznosnak talál, azt megőrzi, és tovább építi. Ez az egyirányú haladás gyakran ellensúlyozza az olyan átmeneti katasztrófákat, mint a természeti csapások, háborúk vagy járványok.

Gyakran mondják, hogy éppen a halál és létezésünk rövidsége ad értelmet az életnek. Én ezt inkább úgy látom, hogy csak a halál tragédiáját próbálják utólagosan megideologizálni. Egy szeretett ember elvesztése szó szerint megfoszt bennünket önmagunk egy részétől: azok az agyi mintázatok, amik a vele való kapcsolódásra és örömre hangolódtak, most hiányt, ürességet és fájdalmat hoznak. A halál mindazt elveszi tőlünk, ami az élet értelmét adja: a készségeket, a tapasztalatokat, az emlékeket és a kapcsolatokat. Megakadályozza, hogy továbbra is átéljük azokat a felemelő pillanatokat, amik meghatároznak bennünket - az alkotást, a szeretet kifejezését, a közös nevetést.