Ray Kurzweil

A gondolatok azért léteznek, hogy minél több elénk tornyosuló problémát megoldhassunk. Elsősorban azokat a problémákat nem vagyunk képesek megoldani, amelyeket nem tudunk megfogalmazni, és ezek legnagyobbrészt olyanok, amelyeknek nem vagyunk tudatában. A felmerülő problémák esetén a legalapvetőbb kihívás az, miként tudjuk szavakba (vagy esetenként egyenletekbe) önteni azokat. Ha ezt megoldjuk, képesek vagyunk megtalálni a problémával ütköztethető és a problémát megoldó gondolatokat.

Ha a háború a feltalálás apja, akkor a játék az anyja.

Mindnyájunkban személyiségek sokasága lakozik. Képesek vagyunk az összeset magunkban hordozni, de mivel nem állnak rendelkezésünkre olyan eszközök, amelyekkel kifejezésre juttathatnánk őket, általában elfojtjuk ezeket a személyiségeket. Jelenleg nagyon korlátozott a hozzáférhető technológia – mint például a divat, a smink, a frizura – ahhoz, hogy különböző kapcsolatoknak, alkalmaknak megfelelően alakítsuk át magunkat. A jövőbeli, teljes bemerülést kínáló virtuálisvalóság-környezetekben viszont jócskán bővíthetjük személyiségpalettánkat.

Az egyik alapvető probléma a mesterséges intelligenciával kapcsolatban (...) az, hogy amint egy mesterségesintelligencia-megoldás mûködik, többé nem tekintik mesterséges intelligenciának.

A fehérjefeltekeredés és a sejtosztódás a természet figyelemre méltó, kifinomult tánca az élet teremtésében és újrateremtésében.

A testem átmeneti test. Részecskéi havonta szinte teljesen átalakulnak. Csak a testem és az agyam mintái folytonosak.

A játék csak egy másik változata a munkának; összes formájában bensőséges szerepet játszik az emberi tudás felhalmozásában.

Az intelligencia varázsa szinte "semmivé" satnyul, amikor teljesen megértjük a mûködését. További varázst csak az intelligencia eddig még nem ismert mûködései által kiváltott kíváncsiság képes generálni.

Ha egy számítógép egyszer képes lesz reprodukálni az emberi intelligencia kifinomultságát és széles tartományát, szükségszerûen túl is szárnyalja majd azt, és folytatja hatványozottan exponenciális emelkedését.

A betegségek veszélyes előrehaladásának visszafordítását és legyőzését háborúként fogjuk fel. Mint minden háborúban, ebben is fontos mozgósítani az összes hírszerzési eszközt és fegyvert, amit csak lehet, és mindennel rá kell támadni az ellenségre, amink csak van.

Az élet összes csodája és a betegségek összes nyomorúsága mögött meglepően tömör információs folyamatok, lényegében szoftverek rejlenek.

A természetes kiválasztódás során kialakult rendszerek minden zsenialitásuk ellenére több nagyságrenddel alulmaradnak azokkal szemben, amelyeket mi magunk meg tudunk tervezni.

Egy adott terület technológiája eleinte mindig megfizethetetlenül drága és hibás. Aztán egyszerûen csak drága lesz, és valamivel jobban mûködik. A következő szakaszban a termék olcsóvá válik és nagyon jól mûködik. Végül aztán gyakorlatilag ingyenessé válik, és remekül mûködik.

A technológiában vagy bármilyen evolúciós változásban mindig van egy élcsapat, meg vannak a lemaradók. Még ma is akadnak emberek, akik ekével szántanak, de ez nem lassította le a mobiltelefonok, a telekommunikáció, az internet, a biotechnológia és a többi elterjedését. A lemaradók végül úgyis felzárkóznak.

A technológia a kreatív és destruktív vonásainkat egyaránt felerősíti.

Információt eltüntetni az internetről olyan, mintha egy seprûvel próbálnánk visszaterelni az óceánt.

Minden értékes dolog mulandó (...), de a helyét átveszi valami, ami még nagyobb értéket képvisel.

Néha az egyszerû megoldás a jobb.

Az evolúció nem feltétlenül bonyolultabb, hanem jobb válaszokat eredményez.

A jövőnk (...) sokkal meglepőbb lesz, mint a legtöbben hiszik, mivel kevés megfigyelő tette igazán magáévá annak a ténynek a következményeit, hogy maga a változás sebessége is nő.