Richard Osman

Ha az ember soha nem téved el az életben, azt jelenti, hogy soha nem utazott el egyetlen érdekes helyre sem.

Nagyon jól megírható figurák az idős emberek, hiszen, ahogy korábban is említettem, már nagyon sok minden van mögöttük. Már annyit hazudtak nekik, annyiszor estek szerelembe, vagy épp veszítették el a szerelmüket, gyászoltak sokat, gyerekeket neveltek fel, rúgták ki őket a munkahelyükről, találtak új karrierlehetőségeket, tehát túl vannak már rengeteg dolgon, és akkor egyszer csak ott találják magukat egy olyan helyzetben, hogy már nincs rájuk szükség, nem kíváncsi senki a véleményükre, és a munkaerőpiac sem tart rájuk igényt. Mit lehet így kezdeni? Birtokában vannak ennek a temérdek sok tapasztalatnak, úgyhogy csak egy kalandra van szükségük, amiben hasznát tudják venni a bölcsességüknek.

Ha az ember fiatal, mindig minden rendben van.

Jó, ha te futsz a leggyorsabban, de csak akkor, ha nem az ellenkező irányba.

Az internetes párkeresés nem nekem való. Van olyan, hogy egyszerûen túl nagy a választék. És ha mindenki azzal szembesül, hogy túl nagy a választék, sokkal nehezebb a dolgod, ha azt akarod, hogy téged válasszanak.

A papok nem olyanok, mint az ötvenes éveik elején járó elvált nők, akikre legyintgetünk, hogy leadhatnának pár kilót. Az embernek úgy kell tennie, mintha valamennyire tisztelné, sőt, talán ki is járna nekik némi tisztelet. Mert végül is mi van, ha nekik van igazuk?

Bármit is mondanak arról, hogy az idő begyógyítja a sebeket, vannak dolgok az életben, amiket egyszerûen nem lehet helyrehozni.

A legtöbb modern nőhöz hasonlóan én magam sem szorítkozom egyetlen szerepre, hanem szükségleteim szerint váltogatom, mikor ki vagyok. Mindnyájan kaméleonok vagyunk.

Egy bizonyos kor után az ember nagyjából azt tehet, amit csak akar. Senki se szól rá, kivéve az orvosait és a gyerekeit.

Az ember sok mindenről tudomást szerez, ha egy életen át hallgatózik.

Egyszer eljön az az idő, amikor a haladás csak másokat kell, hogy érintsen.

Azt mindig tudja az ember, ha valami az első alkalom. Azt viszont csak ritkán, ha az utolsó.

Nagyon sokan csinálják ezt a "minden rendben"-t, ami abból áll, hogy az ember szerez magának egy párt, minden reggel nyolckor felhívja, hagyja, hogy kétszer kicsöngjön, aztán leteszi. Ezután a másik fél is visszahívja, és ő is hagyja kétszer csöngeni, mielőtt letenné. Így mindketten tudjuk, hogy a másik jól van, anélkül, hogy egy pennynkbe is kerülne. És persze nem muszáj beszélgetni.

Akinek nincs humorérzéke, soha nem bocsát meg annak, akinek van.

Ugye ismerik azt az érzést, amikor először néznek valakinek a szemébe, és az egész világ megváltozik? Amikor csak arra tudnak gondolni, hogy hát persze, ez az, amire egész életükben vágytak.

Kis család vagyunk, de szerintem hatalmas erő lakozik bennünk.

Látni, ahogy az emberek a lelkük mélyére ásnak, hogy olyasmiket hozzanak felszínre, amiről sohasem hitték volna, hogy bennük lakozik.

Muszáj megbecsülni a jó dolgokat az életben. A szívünkbe kell zárnunk őket. A mai nap jó volt, elraktározom a szívemben, majd megyek aludni.

Köztudott, hogy a házi készítésû sütikben nincs kalória.

Vannak, akik jobban szeretik a gyereküket a párjuknál, és olyanok is, akik a párjukat szeretik jobban a gyereküknél. De egyikük se vallaná be soha.