Ugrás a tartalomra
Nagyon jól megírható figurák az idős emberek, hiszen, ahogy korábban is említettem, már nagyon sok minden van mögöttük. Már annyit hazudtak nekik, annyiszor estek szerelembe, vagy épp veszítették el a szerelmüket, gyászoltak sokat, gyerekeket neveltek fel, rúgták ki őket a munkahelyükről, találtak új karrierlehetőségeket, tehát túl vannak már rengeteg dolgon, és akkor egyszer csak ott találják magukat egy olyan helyzetben, hogy már nincs rájuk szükség, nem kíváncsi senki a véleményükre, és a munkaerőpiac sem tart rájuk igényt. Mit lehet így kezdeni? Birtokában vannak ennek a temérdek sok tapasztalatnak, úgyhogy csak egy kalandra van szükségük, amiben hasznát tudják venni a bölcsességüknek.
Kapcsolódó idézetek
-
Meg kell találnunk a boldogságforrásokat, mert csak így érdemes létezni ezen a földön. Sokan ott rontják el, hogy mindig egy másik embertől, egy adott helyzettől várják a boldogságot. És a végén eljutnak odáig, hogy 80 évesen azt mondják, nem voltak boldogok. Pedig valószínûleg csak elmentek mellette.
-
Minden gyermek elégedett önmagával, elég önmagának - ebben rejlik a szépségük; önmaguknak fényeskednek. Ellenben minden öregember haszontalan, mert rádöbbentek, hogy nincs szükség rájuk. És minél öregebbek lesznek, annál erősebbé válik bennük az érzés, hogy nem kellenek senkinek. Az emberek, akiknek szükségük volt rájuk, eltûntek mellőlük; a gyermekeik felnőttek, és saját családot alapítottak. A feleségük halott, a férjük halott. A világnak nincs többé szüksége rájuk; senki nem nyitja rájuk az ajtót, senki nem teszi tiszteletét náluk.
Osho
-
Az öregedésről, öregségről sok szépet, jót, emberit írtak, költőit is jócskán. Egyszer mindenki találkozik vele, ha eleget élhetett. Elkerülhetetlen, ezért szükségtelen aggályoskodva foglalkozni vele. Minden természetes, ami elkerülhetetlen. Meg kell élni, elviselni. Bár néha nem könnyû!
-
Az életben az ember egymás után elveszti kedveseit. Rengeteg fájdalom marad az ember mögött. A sors elviselhetetlen szenvedések sokaságával képeszt el bennünket. S még csodálkoznak, hogy az öregemberek sokat beszélnek. A kétségbeesés beszél belőlük.
Victor Hugo
-
Mindennek oka van, és aminek be kell következnie, az meg fog történni. Lehet, hogy nagyon sokat kell rá várni. Ezért sokan nem is képesek kivárni, és beleragadnak számukra méltatlan kapcsolatokba, amely nem szerelem, inkább csak együtt haladás az élet útján. Ilyenkor gyakran csak áltatják magukat és egymást az emberek, és azt hiszik, jól megvannak egymással - pedig lehet, hogy nem is igazán boldogok. Ha nem félnének újrakezdeni a keresgélést, vagy legalább megtalálni az okát annak, hogy miért nem tökéletes a kapcsolatuk és javítani rajta, sokkal inkább kiteljesedhetne az életük.
-
Az idős is tud szívéből adni,
képes szeretettel jó ember maradni!
Nincs szüksége pénzre, fényes gazdagságra,
másokra van gondja, nem saját magára.
Aranyosi Ervin
-
Ha különösen szép múlt áll mögöttünk, szívesen gondolunk rá vissza. Ugyanakkor el is engedhetjük a múltat. Talán már öregebbek lettünk. Már elment egyik-másik vonat életünk peronjáról. Mégis vannak újabb és újabb érkező vonatok, amelyekre felszállhatunk, ha kinyitjuk a szemünket és meglátjuk őket.
-
Az emberek jönnek s mennek, besodródnak az életünkbe, aztán eltûnnek belőle, csaknem úgy, mint egy kedvenc könyvnek a szereplői. Mikor a végére érünk és becsukjuk, addigra a szereplők már mind elmondták a történetüket, és mi egy újabb könyvbe kezdünk, melyben újabb szereplők, újabb kalandok várnak. És akkor az ember azon kapja magát, hogy már az újakra figyel, nem a régiekre.
Nicholas Sparks
-
Az ember bizonyos idő múltán saját szavait is elhasználja. Már nem érzi, mi van mögöttük. Erre új szavakat keres, csak hogy ne alkalmazza a régieket, de az újakban sokszor nincs élet, tartalom, hamisak.
Kosztolányi Dezső
-
Nincs szebb dolog a világon egy méltóságteljes, szép érésnél. Minél idősebb egy ember, az arca és a személyisége annál izgalmasabb. Szörnyûnek találom, hogy sokan leírják azokat, akik megöregedtek, és azt sem értem, miért mondjuk azt a ráncokra, hogy csúnyák. Nem tesz jót a társadalomnak, hogy az öregedésre rossz dologként gondolunk, mert úgyis jön, és nem tehetünk semmit ellene.