Robert Bloch

Furcsa, mennyire másképp ütnek ki (...) a valóságban a dolgok. Tulajdonképpen egyikünk se gyanította az igazságot, és vakon tapogatóztunk, amíg a végén, még mindig merőben megtévesztve, a helyes útra léptünk - csalóka célért. S most, hogy célba értünk, még csak gyûlölni se tudom.

Némelyek szerint szörnyûséges ember lehetek, de ez nem igaz. Gyermeki szívem van - egy befőttesüvegben az íróasztalomon.

El kell választani az álmot a valóságtól, tudni kell, hol ér véget az egyik, hol kezdődik a másik.

Olyan tökéletes széfet még nem találtak föl, mint amilyen az emberi fej. Titkok tömegének őrzésére alkalmas, s még csak az se kell hozzá, hogy vízhatlan legyen.

Az emberi természet alapeleme a félelem.

A tûz: mágia. Ezt még egy gyerek is tudja. Ha tüzet gyújtasz, elpusztítasz egy korábbi világot, teremtesz a helyén egy újat.

Vannak lányok, akikkel nagyon jó beszélgetni; és vannak, akikkel jó együtt inni. De a kettő nem nagyon jön össze egyetlen személyben.