Robert Plant

Minden, ami él, meghalni született.

A hajnal nyomában fehér lovamon ülve Keresem a nőt, ki még meg sincs születve. Egy dombon állok az álmok hegyén, S mondogatom: ez nem is oly nehéz.

Szerelmem tavaszát élem, A második évszak, mely mélységeire vágyom, Te vagy éltető napfényem, Kis, meleg sugarak, Mik kényeztettek már egykoron.

Sokszor szerelembe estem, Sokszor csak a szikrát éreztem, Sokszor csupán merengtem, Holott tiszta volt az ösvény előttem.

Nincs időm arra, hogy gyökeret verjek, túlontúl futnak velem a percek, egészségünkre ezerszer ittunk fel hát, előre, induljunk!