Roland Barthes

Ahogy elhangzik az első vallomás, annak, hogy "szeretlek", nincs értelme többé.

Ahogy elhangzik az első vallomás, annak, hogy "szeretlek", nincs értelme többé.

A mai szerelmesek diskurzusa másról sem szól, mint a feloldhatatlan magányról.

A fotó akkor hat rám, ha elvonatkoztatok a vele kapcsolatos szokásos blablától: "Technika", "Valóság", "Riport", "Mûvészet" stb.; ha nem mondok semmit, lehunyom a szemem, és hagyom, hogy a részlet magától eljusson az érzelmi tudatomig.

Az irodalom az a kérdés, amire hiányzik a válasz.

Ha valaki nyelvismeret nélkül, a turistáknak fenntartott helyeket messze elkerülve, bátran mer élni egy idegen országban, az a legveszélyesebb kalandra vállalkozik.

Korunk Robinson Crusoe-jára nem egy lakatlan szigeten várna a legnagyobb kihívás, hanem egy 12 milliós nagyvárosban, ahol sem a beszédet, sem az írást nem értené.

Mi a színház? Egy fajta kibernetikai gép. Nyugalmi állapotában ez a gép a függöny mögött rejtőzik. De mihelyt felfedik, hozzálát, hogy bizonyos számú üzenetet küldjön számunkra. Ezen üzeneteknek az a különös tulajdonsága, hogy szimultánok és ugyanakkor különböző ritmusúak; az előadás egy bizonyos pontján egy időben hat vagy hét információt kapunk (ezek: a díszlet, a ruhák, a megvilágítás, a színészek helye, mozdulatai, arcjátéka, szavai), de ezen információk közül egyesek megmaradnak, tartósak (pl. a díszlet), míg mások változnak (a szavak, a mozdulatok); tehát így valódi információs polifóniával állunk szemben, és ez az, amit színpadi hatásnak nevezünk: a jelek egy bizonyos sûrûsége.