Sadhguru

Ha a civilizáció álarca mögé tekintünk, akkor a bántalmazás leggyalázatosabb formáit találjuk mögötte.

Ha száz százalékig logikusan gondolkodsz, akkor semmi értelme annak, hogy életben vagy.

A szélsőségesen logikus pillanatok az öngyilkosság pillanatai. Csak akkor lesz gyönyörû az életed, ha tudod, hogy mikor érdemes a logikához folyamodni, és mikor kell túllépni rajta.

Egy nap egy ökör legelt a mezőn. Mélyen az erdőbe csatangolt, és miután több hétig legelte a dús füvet, szép kövérre hízott. Az oroszlán, aki már nem volt ereje teljében, és nehezére esett a vadászat, meglátta a szép kövér ökröt; leteperte, megölte és megette. Teletömte a bendőjét. Aztán elégedetten felbődült. Éppen arra járt néhány vadász. Hallották a bőgést, becserkészték az oroszlánt, és lelőtték. A történet tanulsága: ha teli vagy ökörséggel, ne nyisd ki a szádat.

Ha akarsz egy darabka spiritualitást az életedbe, akkor az első dolog, amit tenned kell, hogy megszabadulsz az erény és az erkölcstelenség merev fogalmaitól, és megtanulod úgy szemlélni a világot, ahogy van.

Az elméd természete olyan, hogy az veszi át felette a hatalmat, amitől idegenkedik. Az erénycsőszök és a prédikátorok generációkon át arra oktatták az embereket, hogy tartóztassák magukat a "gonosz gondolatoktól". Ez biztos módja annak, hogy az ellenkezőjét érjük el!

Ha listát írnánk az összes dologról, amit a világ fő vallásai bûnnek bélyegeznek, akkor felfedeznénk, hogy már életben lenni is bûn. Megszületni bûn; menstruálni is bûn, ahogy közösülni is bûn. Sőt, még ha csak egy csokoládét eszel, már azzal is bûnt követhetsz el.

Csak azok az emberek nem esznek és alszanak jól, akik túl sokat gondolkodnak! Az egyszerûen gondolkodó emberek a test minden tevékenységét sokkal jobban végzik el, mint az úgynevezett értelmiségiek. Van bennük egy bizonyos békesség, hiszen a zavar és a káosz teremtéséhez bizonyos intelligencia kell.

Az érzelem pusztán a gondolat lédúsabb része.

Amikor a szeretetről beszélünk, annak feltétel nélkülinek kell lennie. Abban a pillanatban, hogy feltételt szabunk, már tranzakció lesz belőle.

Nem tudunk szerelembe mászni, szerelembe állni, szerelembe repülni - szerelembe esünk. Egy részednek el kell hullania vagy le kell olvadnia, hogy helyet adj a másiknak.

Ülj le nagyjából tizenöt percig valami mellé, ami pillanatnyilag semmit sem jelent neked - egy fa, egy kavics, egy kukac vagy egy rovar mellé. Tégy így néhány napig. Egy idő után úgy találod majd, hogy képes vagy ugyanolyan szeretettel rájuk tekinteni, mintha csak a feleségedre, férjedre, édesanyádra vagy a gyermekedre tekintenél. A kukac talán nincs ezzel tisztában. Ez nem is számít. Ha mindenre szeretettel tudsz tekinteni, akkor a tapasztalásodban az egész világ gyönyörû lesz.

Az egész élet nem elegendő ahhoz, hogy megérts egy levelet, elefántot, hangyát vagy atomot.

A fájdalom természetes jelenség, és jó. Ha nem éreznénk fájdalmat, azt sem vennénk észre, ha levágnák a lábunkat. A szenvedés azonban teljesen más dolog. A fájdalom önmagában is kellően rossz; miért rontanánk rajta még tovább a szenvedéssel?

A szabadság üres szó, hiszen ahogyan gondolkodsz, érzel, és ahogyan az életet értelmezed - még azt is, ahogyan ülsz, állsz és mozogsz - , mind a múltbeli benyomásaid határozzák meg. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszületsz, a szüleid, a családod, a tanulmányaid, a barátaid, a lakóhelyed és a helyek, amelyeket meglátogattál - mind teljesen meghatároznak téged.

A karma olyan, mint egy régi szoftver, amelyet tudat alatt te magad írtál. Attól függően, hogy milyen cselekvést végzel, te írod meg a szoftveredet. Ha egyszer megírtad, akkor a szervezeted ennek megfelelően mûködik. A múltad információi alapján bizonyos emlékezetmintázatok alakulnak ki, és ezek újra és újra visszatérnek.

Van, aki a korlátaitól szenved, és van, aki a szabadságától.