Salman Rushdie

Olyan nincs, hogy valaki legalább egyszer az életben ne legyen bûnbak. Mindenki valakinek a bûnbakja, ez alól, attól tartok, nincs kivétel.

Mint írónak, aki a fantasztikum világával kacérkodik, egyetlenegy dolgot kell szem előtt tartanom: ha már kitaláltam egy világot, azt mindenkor a saját szabályai szerint mûködtessem, sose szegjem meg a magam által felállított törvényeket. Pillanatnyi szeszélyből kikacsintani ebből a világból egyszerûen megengedhetetlen. Az ilyesmit mindenáron el kell kerülni.

Már semmi más nem akarok lenni, mint aki vagyok. Kicsoda-micsoda vagyok hát? A válaszom: végösszege vagyok mindannak, ami előttem történt, mindannak, ami voltam, amit láttam, amit tettem, és mindannak, amit velem tettek. Mindenki és minden vagyok, akinek és aminek létét a világban befolyásolta az én létem. És mindaz én leszek a halálom után is, ami másként történt volna, ha én nem vagyok.

Ha valami bizarr módon kiderülne, hogy létezik Isten (...), fogadni mernék, hogy ő is ateista.

- Ha komolyan mondta, hogy szolgálatomra áll, akkor bizony tehetne egy szolgálatot. - Afféle szóvirág volt csak (...). De ha már így alakult, állom a szóvirágom. Kényes jószág a szóvirág: lehet kacskaringós és lehet egyenes szárú. De Dede egyenes ember, nem szókacskaringató. Mit kíván tehát, fiataluram?

A Szerelem csodálatos és magával ragadó. De olykor roppantul ostoba dolog is lehet.

A pletyka olyan, mint a víz. Addig keresgéli a felületek gyönge pontját, míg rá nem jön, hogy merre tud továbbhatolni.

Az igazság távlatok kérdése: minél messzebb jutunk a múlttól, annál konkrétabbnak és hihetőbbnek érezzük - és a jelen, minél közelebb vagyunk hozzá, annál képtelenebb.

Azt hiszem, hogy a mûvészet éber álom. Hogy a képzelet át tudja hidalni a szakadékot álmok és valóság közt, s lehetővé teszi, hogy új módokon, a képzeletbeli lencséjén át szemlélve értsük meg a valóságot.

A kórházi ágyak nem igazán alvásra valók. Csak a helyén tartják az embert, amíg folyton jönnek-mennek körülötte a személyzet tagjai, hogy ellenőrizzék az alapvető életfunkcióit.

A hatalmasok birtokolhatják a jelent, de a jövő az íróké, mert a mi mûveink, legalábbis a fennmaradó legjobbak révén ítélik majd meg a hatalmasok jelenlegi gaztetteit.

Mûvészet nélkül a gondolkodási képességünk, az, hogy friss szemmel lássuk és megújítsuk világunkat, elsorvadna és elhalna. A mûvészet nem fényûzés. Emberi mivoltunk lényegét alkotja, és nem kér különleges védelmet, csak jogot a létezésre.

Maga a bolygó a csőd szélén, menekültek, éhség, szomjúság és ukrajnai háború. Egy ilyen történelmi pillanatban azt mondani, hogy "boldog vagyok" - nem fényûzés ez? Az önként vállalt vakság, makacsság, önzés egy formája?

Ha valaki megbánja az életét, az igazi ostobaság (...), mert a megbánót az az élet formálta, amelyet megbán.

A Twitter mérgezett kút, és ha az ember beleenged egy vödröt, akkor felhúzva megkapja a mocskot is.

A vallás, az ostobaság ősi formája, amikor modern fegyverekkel társul, igazi fenyegetést jelent a szabadságunkra.

A várakozás gondolkodást jelent, és ha az ember erősen gondolkodik, akkor nagyon gyakran meggondolja magát.

Az erőszak célpontjai válságot élnek át a valóságérzékelésükben. Az iskolába járó gyerek, a zsinagógában a gyülekezet, a szupermarket vásárlója, az amfiteátrum színpadán ülő ember mind úgymond stabil világképben tartózkodik. Az iskola az oktatás helye. A zsinagóga az istentiszteleté. A szupermarket a vásárlásé. A színpad az előadásé. Ebben a keretben látják ők magukat. Az erőszak összezúzza ezt a képet. Hirtelen nem ismerik a szabályokat - mit kell mondani, hogyan kell viselkedni, milyen döntést kell hozni? Már nem ismerik a dolgok formáját. A valóság megszûnik, és felváltja a felfoghatatlan. Félelem, pánik, bénultság veszi át a racionális gondolkodás helyét. A "józan gondolkodás" lehetetlenné válik, mert az erőszak jelenlétében az emberek már nem tudják, milyen lehet "józanul gondolkodni". Labilissá válnak, sőt összezavarodnak - mindannyian. Elménk már nem tudja, hogyan mûködjön.

A véletlen legalább ugyanannyira határozza meg alapjaiban a sorsunkat, mint a választás, vagy azokat a nemlétező fogalmakat, mint amilyen a karma, kiszmet, "végzet".

A mûvészet kétségbe vonja az ortodoxiát. Ha ezért elutasítjuk vagy gyalázzuk a mûvészetet, az azt jelenti, hogy nem értjük a természetét. A mûvészet szembeszegezi a mûvész szenvedélyes látomását korának bevett eszméivel.