Salman Rushdie

A "tiszteld a vallást" jelszava azt jelenti: "féld a vallást". A vallások minden egyéb eszméhez hasonlóan megérdemlik a bírálatot, a gúnyt és igen, bátor tiszteletlenségünket.

Az emberek már a kezdetektől fogva arra használták Istent, hogy igazolják vele az igazolhatatlant.

Az Everest elnémítja az embert. (...) Amikor az ember lejön, úgy érzi, semmi sem érdemel szót, egyáltalán semmi. A semmi úgy beburkolja, mint egy hang. A nemlét. Persze ezt nem lehet megőrizni. A világ elég hamar betódul. Azt hiszem, a tökéletesség látványa hallgattatja el az embert: minek beszélni, ha nem tud tökéletes gondolatokat, tökéletes mondatokat megfogalmazni? Mintha elárulná az ember, amin éppen átment.

Nem lehet egy belső sérülést a seb méretéből megítélni.

A gonosz igazi varázsa az, hogy csábítóan könnyû rálépni az útjára. (És tegyük hozzá végezetül: a visszatérés későbbi lehetősége nélkül.)

Autokratikus rendszerek mindig is kedvvel pufogtatnak vallásos frázisokat, mert az emberek tisztelik az ilyen nyelvezetet, s nem szívesen mondanak ellent. Így támogatja a vallás a diktátort; körülveszi a hatalom szavaival, olyan szavakkal, melyeket a nép nem akar hitelvesztettnek, elértéktelenedettnek, megcsúfoltnak látni.

Minden nemzedékben van néhány lélek, nevezzük őket akár szerencsésnek, akár elátkozottnak, aki egyszerûen arra született, hogy sehová se tartozzék, aki, ha úgy tetszik, félig elszigetelten jön a világra, anélkül, hogy erősen kötődne családhoz, helyhez, nemzethez vagy fajhoz.

Két dolog képezi minden nyitott társadalom alapját: a véleménynyilvánítás szabadsága és a jogállamiság. Ha ezek nincsenek meg, akkor nincs szabad ország.

Vannak az életben pillanatok - nem elegen, de előfordulnak - , amikor még a kisfiúk is megtalálják a pontosan megfelelő szavakat a pontosan megfelelő időpontban; amikor mint valami ajándék, a megfelelő gondolat ötlik fel az emberben pontosan akkor, amikor a legnagyobb szüksége van rá.

A dolgok, de még az emberek is, átszivárognak egymásba, áthatják egymást, akár az ízek, amikor főzünk.

Veszedelmes dolog ráerőltetni másokra a világlátásunkat.

A csöndnek is van ám visszhangja, méghozzá zengzetesebb és tartósabb, mint bármilyen hangé.

Aki holtbiztos a dolgában, az akár férfi, akár nő, iszonyú tettekre képes.

Amikor elfogadjuk a halál igazságait (...), csak akkor kezdhetjük megtanulni az élet igazságait.