Salvador Dalí

A bohóc nem én vagyok. De ez a szörnyeteg társadalom nem ismeri fel, hogy ki az, aki azért viselkedik komolyan, hogy elrejtse őrültségét.

Csak olyasmit olvasok szívesen, amit nem értek. S mivel nem értem, számtalan értelmezést el tudok képzelni.

Az elefánt és a légy közt talán fennáll valami hasonlóság. De maguk és én köztem?

Saját világegyetemmel rendelkezni jobb, mint autótulajdonosnak lenni.

Az ellenségeim nélkül nem lennék az, aki vagyok.

Mindenkinek joga van a saját őrültségéhez.

Ha zsenit játszol, azzá leszel.

Abból a tényből, hogy magam sem látom tisztán festményeim értelmét, nem következik, hogy nincs értelmük.

A szerénység nem kifejezetten az én mûfajom.

Mivel a televíziót, a mozit, a sajtót, az újságírást úgy tekintem, mint a tömegek elzüllesztésének és elhülyítésének hatalmas eszközeit, ezért imádom arisztokratikusan használni őket. Minél több hülye fut Dalí után, annál drágábban kelnek el a képeim.

Gyûlölöm a szabadságot: arra kötelez, hogy válasszak.

Ne féljenek a tökéletességtől! Sosem érik el.

Minden alakít rajtam, de semmi sem változtat meg.

Milyen az elegáns nő? Olyan asszony, aki megvet minket, és nincs szőr a hóna alatt.

A férfira két fogyatékosság jellemző: a szerénység és a nő.

A nő a férfi elhülyülésének isteni forrása.

Aki semmit nem utánoz, az semmit sem hoz létre.

Köztem és egy őrült közt az az egyetlen különbség, hogy én nem vagyok őrült!

Meghitt világomat saját mitológiám sárkányai védik.

A vegetáriánusok nem esznek ugyan állatot, de eleszik előlük az ennivalót.