Sas István

Ma már a tudás megszerzése is fogyasztásnak minősül! Elő kell teremteni rá az időt, a pénzt és az alkalmat, miközben más javakról le kell mondani.

Lényegében mindig érzelmi alapon döntünk. Az első érzelmi benyomások eldöntik a vásárlás létrejöttét vagy meghiúsulását. Az érvek csak arra valók, hogy utána bizonygathassuk, mennyire jól döntöttünk.

Kellő ismételgetés után minden hülyeség igazságnak tûnik.

Mihez kezdjünk egy sorozatgyilkossal? Végezzük ki többször? A büntetési tételeknek nem az a feladatuk, hogy leképezzék a bûnt. Aki veszélyes, fenyegetést jelent a társadalomra, azt ki kell vonni a forgalomból, másrészt gondoskodni kell arról, hogy aki még elhagyhatja a börtönt, az felkészüljön a szabad életre és lehetőleg eszébe se jusson a bûnismétlés.

Ha van valami, amivel a halálbüntetés hívei igazán fel tudnak bosszantani, az a visszatérő hivatkozás a történelmi hagyományokra. Annak ismételgetése, hogy mindig is volt halálbüntetés, itt, Magyarországon is. Mintha nem lenne fejlődés, mintha a történelem nem előre haladna. És mintha csak egyféle történelmi hagyomány létezne. Mert bizony a múlt is sokszínû, sokféle hagyomány él.

A hatáskeltés olyan tudomány, amit csak mûvészi intuícióval lehet jól csinálni. A reklám: alkalmazott mûvészet. Ma már (sajnos) egyre inkább tudomány. Minél inkább lesz tudomány, annál nagyobb mûvészet lesz elkerülni a tudományos kliséket. És minél kevésbé lesz mûvészet, annál nagyobb tudomány lesz visszacsempészni a mûvészi eszközöket.

El kell látogatni egy török bazárba. A rábeszélésnek ott van a főiskolája, és ott "tanítanak" a legjobb professzorok.

Aki nem hülye, azt hiába nézik annak.