Shan Sa

Mindenkinek meg kell halnia. A semmit választani az egyetlen mód, hogy diadalmaskodjunk a halál felett.

A becsület világában nevelkedvén, nem ismervén se bûnt, se nyomort, se árulást, most először ízlelem meg, milyen a gyûlölet: magasztos érzés, az igazság és a bosszú szomja.

Holdtalan az éj, a szél sír, mint egy újszülött. Odafönt egy isten ront neki egy istennőnek, félretaszigálja a csillagokat.

Az élet pokoli kör, amelyben a tegnapelőtt úgy kapcsolódik a mához, hogy közben kiüresíti a tegnapot. Azt hisszük, hogy előrehaladunk az időben, s közben a múlt foglyai vagyunk.

Meghalni annyi, mint havat dörzsölni hóhoz, telet lobbantani lángra zúzmarás köddel és jéggel.

A virágok csúfot ûznek csodálóikból. A gyors mulandóságra nyílnak ki, a halálra.

Az élet hazugságokból épült vár, amelyet lerombol az idő.

Kézbe fogom venni a sorsom irányítását, boldog leszek. A boldogság a jó lépések sorozata, egy gójátszma. Megölöm a fájdalmat, megfojtom a két kezemmel.

Ha majd szeretsz és szeretnek, rádöbbensz, micsoda szenvedés izzó rostélyon élni. Többé semmiben sem leszel biztos.

A férfi olyan, mint a vas, ütni kell, hogy fegyver legyen belőle.

A férfi szenvedélye hamarabb kopik el, mint a nő szépsége.