Shirley Maclaine

Két ellentétes nézőpont létezése már közös alapot jelent. Minél jobban megismerjük az ütközési felületet, annál nagyobb az esély a konfliktus megoldására.

Amikor komolyan felborul belső egyensúlyunk, az a külső kapcsolatainkra is bomlasztó hatással van. Ezért van az, hogy egy szkepticizmusát másokra erőszakoló ember könnyen rossz irányba befolyásolhatja az "érzékenyebbeket".

Mi magunk kapaszkodunk az indulatainkba, érzéseink szinte lehorgonyoznak minket. A haragnak drámai hatása van, indulatot szít, energiát csihol, meghatároz egy kapcsolatot. Azzal a tudattalan félelemmel is megbéklyóz, hogy hátha elszalasztunk valamit, amikor elhárítjuk magunktól.

Életerőnk mindig rendelkezésünkre áll, ha megtaláljuk a hozzá vezető utat. Olyan intézmény nem létezik, mely ezt az utat helyettünk bejárná.

Cselekedeteinket mindig meghatározza, hogyan látjuk önmagunkat a világban.

Miért haragszom? Csalódott vagyok talán? Elutasítottak, azért bosszankodom? Becsapottnak érzem magam? Mindegy. Hiába érezzük úgy, hogy nincs közünk valakihez, az indulat által olyan emberekhez kötődünk, akik valójában csak arra szolgálnak, hogy a rossz érzéseinket tartósítsák bennünk.

Szívesen hallgatom meg a baráti tanácsokat. Szeretek kérdezgetni, érdekel, hogyan fogadják a véleményemet (...). Szívesen cserélek eszmét valakivel, akit jobban elfogadok, mint önmagamat.

Sokan közülünk nem is tudnak a bennük lakozó erőről, vannak, akik nem törődnek vele, vagy egyszerûen hihetetlennek vélik; s többnyire önmagunk helyett másoktól, társadalombeli helyzetünktől várjuk a segítséget.

Minél jobban megismerjük saját felsőbb képességeinket, annál jobban szolgálják mindennapi életünket, életünk jelentősebb célját.

Bármily szánalmas legyen is az önmagunkról alkotott képünk, nem csak azért ragaszkodunk hozzá, mert megszoktuk, hanem öntudatlanul is lehetővé tesszük ezzel magunk számára, hogy másokat okoljunk azért, mert ilyenek vagyunk.

A technika önmagában nem ítélőképes, hiába kifinomult, hiába gyors, okos, még a legintelligensebb számítógép sem mûködik emberi kontroll, emberi gondolkodás nélkül.

Ha valaki megérti, hogy mi az oka haragjának, gyûlöletének, képessé válik arra, hogy megváltoztassa, vagy ha kell, szabadjára engedje ezeket az érzéseit.

A felelősség nem intézményesíthető, sem egyház, sem állam, sem iskola formájában. Mindenkinek egyenként kell vállalnia.

Ha azon kesergek, amit korábban tettem, vagy attól félek, ami a jövőben történhet majd, mindegyik a jelenben okoz szenvedést.

Mindig az első lépés a legnehezebb. Az első lépés önmagunk megismerése. Elkezdeni soha nem késő.

Szerte a világon emberek milliói küzdenek azért, hogy életüket örökre megváltoztassák, könnyebbé tegyék; eközben azonban nekik is fájdalommal kell tudomásul venniük, hogy a megoldásokat nem a körülmények diktálják. A sorsunk bennünk van.

Tőlem függ, hogy a világot derûsen, kedvezőbb fényben látom-e, s önmagamat sikerül-e hasonlóképpen szemlélnem.

Az élet úgy mûködik, mint egy bumeráng: minden, amit elkövetünk, visszaszáll ránk.

Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet.

Hogy kik vagyunk, hogy mit tudunk, hogy mit bírunk, elmondja a szivárvány.