Slavoj Zizek

A kö­vet­ke­ző okok miatt iszunk kólát: szomjunkat csillapítandó, avagy a tápértéke miatt, vagy pedig az íze kedvéért. A koffeinmentes, dié­tás kóla esetében nem beszélhetünk tápértékről, s még az íze legfőbb összetevőjét, a koffe­int is kivonták belő­le - így nem maradt más, mint a pusz­ta látszat, egy szubsztancia mesterséges ígérete, ami soha nem tel­je­sül be.

Ha a szeretet aktusaként szertehintünk valamennyit a vagyonunkból, jobb érzéssel halmozunk fel többet annál, mint amennyire bárki emberfiának is szüksége lehetne a megélhetéshez. Ez azonban teljesen érintetlenül hagyja az egyenlőtlenség létező struktúráját. A gazdagok jobban alszanak éjszaka, míg a többiek épp csak annyit kapnak, amennyi az elégedetlenség lecsendesítéséhez elég.

Ami a vallást illeti: többé nem "hiszünk igazán"; inkább csak követjük (némelyik) vallásos szertartást és szokást, a tiszteletadás részeként azon közösségek felé, amelyekhez tartozunk (...). "Nem hiszek benne igazán, csak a kultúrám része"; úgy tûnik, korunkban ténylegesen ez jellemzi az elutasított/elhagyott hitet. Mi más a kulturális életstílus, hacsak nem az, hogy bár nem hiszünk a Télapóban, mégis minden háznál és minden nyilvános helyen, minden decemberben karácsonyfát állítunk?

Ami egy felebarátunkat undorítóvá tesz, az nem cselekedeteinek undoksága, hanem annak a vágynak az átláthatatlansága, ami ezeket a cselekedeteket mozgatja.

Ma, a globális kapitalizmus századával a rabszolgaság új korszaka is kibontakozóban van. Noha már nem a rabszolgaság a szolgasorban élők közvetlen jogi státusa, ám az sok új formát ölthet: bevándorló munkások milliói élnek az Arab-félszigeten, elemi polgári jogaiktól és szabadságaiktól megfosztva; ázsiai munkások milliói dolgoznak gyakran kifejezetten a koncentrációs táborok módjára megszervezett nyomortanyákon, s teljes ellenőrzés érvényesül fölöttük; sok közép-afrikai országban (Kongóban stb.) tömeges jelenség a kényszermunka alkalmazása a természeti erőforrások kitermelése céljából.