Somló Tamás

Az egész élet egy kötéltánc. Mert mindenki zsonglőrködik.

A világ legszebb hivatása az orvosoké. Azt gondolom, az igazi kihívás, amikor valaki odaáll, és jól megszervizel egy élő szervezetet. Gyógyítani, helyrehozni azt, ami elromlott, maga a csoda.

A férfi kíváncsi. Ez örök dolog, nem kor kérdése.

Az ember furcsa lény. Hogy ki milyen értékrendet képvisel, hogyan él, abban szerepe van a gyarlóságának, a mûveltségének, meghatározó lehet a környezete, a tapasztalás, a minta. Ezek mind befolyásolják azt, milyen értékrendet képvisel. Továbbá hat a társadalom is, hiszen nem mindegy, ott mi az érték, és mi nem.

A férfiak hajlamosak elhinni, minden értük történik, aztán fölébrednek.

A szakítás fáj, ha engem dobnak, ha én mondom ki, hogy vége, akkor is.

Más együtt élni, együtt lélegezni, gondolkodni azzal, akit az ember szeret, akit a párjául választ. A jó kapcsolatban nincsenek titkok, nem álságos, és sokat kibír.

A zene közkincs, mindenki kicsit ért hozzá, így csak azzal lehet kitûnni, ha valaki alaposan kitanulja az elméleti részt is a hangszerjáték mellett. Emellett párhuzamosan valamilyen humán tárggyal is foglalkozni kell főiskolán vagy egyetemen. Azt mondanám, hogy nem szabad úgy ráállni a zenére, hogy én csak abból akarok boldogulni. Ahhoz kicsi az ország és a zenei piac is.

Az igazság nem mindenkinek jelenti ugyanazt. Általában a többség akarata szerinti igazság szokott dominálni. A jog a jó és a méltányos közötti mûvészet.

Akikkel egyszer szerelembe esel, és az tényleg jó időszak volt az életedben, jó pillanatokkal, akkor azt az embert nem tudod utálni. A szerelem átalakul szeretetté, tiszteletté attól függetlenül, hogy együtt élünk vagy sem.

Indulni kell, megint, és az álom búcsút int, De őrizd tovább a csodát egy életen át. Indulni kell, megint, újra menetrend szerint, Még egy forint a világ, nem lóghat a láb.

Lassan vánszorog ma minden perc, érzem belülről, már mást ölelsz. De tudom jól, ha a szerelem elszáll, csak az emlékek élnek tovább.

Mire jó a víztükör, ha te nem tudsz úszni, drágám? Mire jó a napsütés, ha az éjszakának élsz? Mire jó a csillagfény, ha te napszemüvegben alszol? Mire jó a sok haver, ha önmagadtól is félsz?

Gondolsz-e rám, amikor magányom nem érdekel? Gondolsz-e rám, amikor messze jársz már, s valaki másra vársz talán?