Stephanie Dowrick

Észrevetted, mennyivel többet hallasz, ha ítélkezés nélkül figyelsz a dolgaidra?

Becsüld meg a barátokat, mintha választott családod tagjai lennének. Becsüld meg a családodat, amiképp a legkedvesebb barátaiddal tennéd.

Ha problémáid vannak azzal a varázslatos szóval, hogy "Szeretlek", csak oldd meg őket.

Olyan dolgokat, amiket soha, semmi pénzért nem tenne meg az ember, meglepően könnyen képes véghez vinni szeretetből.

Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fûszál csodájára.

A gyûlölet éppoly erővel köthet össze embereket, mint a szeretet.

Bízd magad barátokra. De sose vedd a barátság kincsét magától értetődőnek.

Az sem kevésbé szeretetteli, ha az ember felszámol egy olyan kapcsolatot, amely megalázó vagy kiüresedett. Nem az az igazán fontos, hogy kilépünk-e egy ilyen kapcsolatból vagy sem, hanem az, hogy milyen szeretettel és tiszteletteljesen cselekszünk, miután meghoztuk a döntésünket.

Ha megérted, viselkedésed mely formái visznek közelebb az emberekhez, akkor azt is megérted, melyek távolítanak el tőlük.

Az együttérzés a világ legcsodálatosabb dolga. De csak akkor létezik, ha gyakoroljuk.

A szeretetnek köszönhetjük a biztonság és sebezhetetlenség érzését. Ez tesz képessé minket arra, hogy önzetlenül forduljunk mások felé.

Az igazi szabadság az, ha úgy adunk, hogy nem várunk érte elismerést, sem köszönetet.

A tolerancia leginkább azt az elkötelezettségünket fejezi ki, hogy senkinek az életét nem tartjuk előbbrevalónak a másikénál.

Néha elég, ha egy másik embernek csak a lelkét szeretjük.

Emberi közösségünk azon tagjai a leggazdagabbak, akik képesek anélkül adni, hogy a legkisebb mértékben is azt éreznék, nekik kevesebb maradt.

Ritkán tudjuk kérdés nélkül, hogy mi a legjobb másoknak.

Más emberek befolyásolhatják, hogy boldog vagy-e vagy sem, de nem felelősek érte.

Akármiben különbözzünk is, közös bennünk, hogy szeretni vágyunk, és azt is szeretnénk, hogy szeressenek. Csupán az különít el egymástól, ahogy megpróbáljuk megvalósítani.

Olykor a gyöngédség az egyetlen, amely képes áthatolni lelkünk védfalain. A gyöngédség nem érzelgősség. A gyöngédség annak elfogadása, hogy a természetben semmi sem teljesen vagy örökkön tökéletes.

Akármilyen helyzetben vagy is, vedd tekintetbe, ki érzi magát leginkább kirekesztve. Használj fel minden alkalmat arra, hogy egy embert közelebb segíts az egyetemes emberi család szívéhez.