Stieg Larsson

Abszurditásnak nevezzük azokat az értelmetlen egyenleteket, amelyekre nem létezik megoldás.

Az egész matematika tulajdonképpen egy végtelenségig variálható logikai rejtvény - megoldható talányok összessége.

A barátság két dolgon alapul. Tiszteleten és bizalmon. Mindkettőre szükség van. Mindkét félnél. Tisztelhetünk valakit, ám ha nincs meg a bizalom a másik iránt, úgy szétforgácsolódik a barátság.

Az ember nem más, mint egy bőrburok, benne sejtek, vér és egyéb kémiai alkotók a megfelelő helyeken. Néhányan a bőrburkok közül a történelemkönyvekbe kerülnek, a legtöbben azonban eltűnnek nyomtalanul.

Életében először érezte sürgető szükségét annak, hogy valakitől tanácsot kérjen. Annyi baj volt csupán, hogy a tanácskéréshez valakit a bizalmába kellett avatnia, s ez egyúttal azt jelentette, hogy kénytelen kiszolgáltatnia magát, elárulni titkait.

Egy napon majd te is rájössz, milyen az, amikor egy öreget minden ereje elhágy... Nem foglalkoztat a halál különösebben, egyszerűen csak abba a korba jutottam, amikor el kell fogadnom a tényt, hogy hamarosan lejár a nekem kiszabott idő. Ilyenkor az ember szeret számadást készíteni, szívesen teszi rendbe lezáratlan ügyeit.

Soha nem szabad akkor harcba szállni, amikor majdnem biztosra vehető, hogy te leszel a vesztes. Viszont azt sem hagyhatod, hogy valaki, aki egyszer megalázott, szárazon megússza. Várd ki a megfelelő időpontot, miután visszanyerted az erődet, és sújts le rá - még akkor is, ha valójában már okafogyottá vált a dolog!

A szerelem pillanata akkor jön el, amikor az ember úgy érzi, hogy megszakad a szíve.

Korán megtanulta, hogy a sírás nem vezet semmire. Azt is megtanulta, hogy ha bárkinek felkeltette az érdeklődését az élete, és az illető úgymond elkezdett odafigyelni rá, annak sosem lett jó vége.

Az akta meg az ember, az két különböző dolog.

A biztonság azt jelenti, hogy az ember mindig egy lépéssel a másik előtt jár.