Az ember nem más, mint egy bőrburok, benne sejtek, vér és egyéb kémiai alkotók a megfelelő helyeken. Néhányan a bőrburkok közül a történelemkönyvekbe kerülnek, a legtöbben azonban eltűnnek nyomtalanul.

Kapcsolódó idézetek

1. A bőr a lélek tükre, a képernyő, amelyen láthatóvá válnak a bensőnk, a tudattalanunk történetei. Jó bûnügyi technikusok módjára megszállottan közvetett bizonyítékok után kutatunk a bőrön. A nyomok néha mélyen bevezetnek minket a test belsejébe. Hirtelen felfedezzük, hogy a bőr elmeséli, ha a lélek hiányt szenved valamiben, beszámol stresszről, a lelki egyensúly hiányáról, vagy a szerveinkről és táplálkozási szokásainkról.
2. Az ember, bár alapjában biológiai, de nem tisztán biológiai formáció, hanem biológiai és társadalmi formációk ötvöződésének egysége.
3. A bőrünk minden életszakaszban más és más feladatot lát el, és másképp is néz ki. Az évek során begyûjti azokat a nyomokat, amelyeket életünk, mint valami festővászonra, a bőrünkre fest. Bőrünk sok mindenről mesél.
4. Minden befejezett ember azonos a megtörtént történetével. Ami az emberből tényleg létezik, és nem is múlik el belőle, az a története. Ez a létezés különleges, anyagtalan, örökkévaló formája. Az emberi történetet nem lehet meg nem történtté tenni, visszacsinálni. Meg lehet bánni, el lehet felejteni, lehet másképpen elmesélni, ki lehet színezni, de ez a megtörtént történeten semmit sem változtat. Csányi Vilmos
5. Bőrünk sokkal több annál, mintsem hogy csupán a testünket bontó csomagolópapírként tekinthetnénk rá, mivel valójában a külvilággal szembeni védvonalként szolgál. Kipárnázza testünket, megtartja a testfolyadékokat, szabályozza testhőmérsékletünket, védelmez bennünket a betegségektől és eltávolít bizonyos bomlástermékeket. Sûrûn behálózzák az idegvégződések, ennek köszönhetően érzékeljük a minket körülvevő világot, és tudunk is reagálni rá.
6. Az emberi test nagyobb, mint amilyennek látszik. A tudományban és a technológiában történt haladás megmutatta, hogy testünk tulajdonképpen önmagában egy világegyetem. Mindnyájan durván száztrillió sejtből állunk, és mindegyik sejtben durván ugyanannyi atom található. Az nagyon sok különálló komponens. Csak az agyunkban százmilliárd agysejt van, plusz-mínusz pár milliárd. Többnyire mégsem érezzük a fizikai énünk szinte végtelen természetét. Úgy egyszerûsítjük a dolgot, hogy nagyobb blokkokban gondolunk magunkra. Kar, láb, lábfej, kéz, törzs, fej. Hús, csont. Matt Haig
7. Mindenki, aki él, öntudatlanul hátrahagy és magával is visz valamit. Ezek legtöbbje nem látható, nem hallható, nem megszámlálható. Népszámlálások nem mutatják ki őket. Nélkülük azonban mit sem ér az egész. Robert Fulghum
8. Az emberek csak halott csillagok hamvai. Mind atomok vagyunk, amik egy rövid időre összeállnak, és utána széthullanak. Amikor ennek vége, és újra semmivé foszlunk szét, tiszta lappal kezdhetünk, mintha eltörölnék az összes bûnünket.
9. Az embert nem csak a felszínen sokszor meg sem jelenő öröksége formálja, hanem az is, hogy milyen anyagból készült.
10. Az ember helye a történelemben nem más, mint - egy hely, egyetlen pont egy végtelen univerzumban, egy ékszer, amely mindegy, milyen ragyogóan fényezett, végül el fog veszni a kincsek tárházában. Homokszemként a homokórában. Michael Dobbs