Szigeti Ildikó

A gyerek (...) eredendően, "gyárilag" leginkább semmilyen. Nem jó és nem rossz, nem szorongó, nem agresszív, nem lusta. A felnőttek teszik azzá.

Pszichológusok, pszichoterapeuták ellen nem szokás "mûhibapert" indítani. Még akkor sem, ha nyilvánvaló a szakember felelőssége. Szinte soha nem derül ki, ha a terápia "nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket". Ráadásul azt sem kürtöljük világgá, ha úgy gondoljuk, a pszichológusnak kifizetett díj ablakon kidobott pénz volt. Ezzel ugyanis önmagunkról is kiállítanánk a bizonyítványt, beismerve, hogy annyira "betegek vagyunk", hogy még a profi szakember sem tudott segíteni rajtunk.

A lélekgyógyászat az egyetlen szakma, amelynek hivatásos és önjelölt képviselői egyforma jogokkal és lehetőségekkel bírnak. A lélekgyógyászat az egyetlen szakma, ahol a kuruzsló és a képzett szakember "terápiás" hatékonysága fej fej mellett halad. És a lélekgyógyászat az egyetlen szakma, amelynek "hivatalos" képviselői maguk is gyakran alkalmaznak tudományosan igazolatlan módszereket. Nem csoda, hogy a pszichológusok harcot hirdettek az álpszichológusok ellen. Nagy a tét. És kicsi a piac.

Vajon mi az, ami megkülönbözteti az igazit az álpszichológustól? A papír. Más nem.

A hagyományok, babonák napjainkra sem vesztek el, csupán némileg átalakultak, ha úgy tetszik, urbanizálódtak. Amikor "beüt" az a bizonyos péntek 13-a, korunk embere hajlamos minden, negatív jelentéssel bíró esemény hatását felnagyítani.