Szvámi Ráma

Ha hibázol, ne kenődj el, mint az agyaggolyó, próbálj olyan lenni, mint a gumilabda, amely visszapattan.

Ha szeretsz valakit, mindenkit szeretsz. A szeretet a kitágulás és ne az összehúzódás felé vezessen.

A tisztelet az első fok a szeretet lépcsőjén.

Aminek nem kell megtörténni, az nem történik meg, aminek pedig meg kell történnie, az megtörténik. Ezért ne veszítsd el a nyugalmadat.

Az önzetlenség a szeretet egyetlen kifejeződése.

A békét talán soha nem is lehetett megtapasztalni a világban. Itt a béke csupán egy pillanatnyi szünet két háború között. (...) Nincs más út a békéhez, mint a mélységes csendbe lépni, ahol ő lakozik, az Isteni Anya, teljes fenségében és békességében.

Az élet arra való, hogy éljük, a szeretet arra való, hogy adjuk.

A boldogság nem az, amit akarunk, hanem azt akarni, amivel rendelkezünk.

Az Úr bennem van, a szentélye vagyok. Ahogy a szentélyt is tisztán és rendben tartják, mindent megteszek, hogy tisztán és rendben tartsam a testem, elmém, légzésem.

Tetteidet önzetlenül, szeretettel, hozzáértéssel végezd.

A világon mindent, ami nekem adatott, az Úrtól kaptam. Értem vannak, jogom van hozzá, hogy használjam őket, de nincs jogom birtokolni, mert nem az enyémek.

Drámákat teremtünk és teremtünk újra, amelyeket aztán elfelejtünk csak drámának tekinteni. Tévedésből valóságnak látjuk, aztán pedig a fájdalom, az öröm és újra a fájdalom örvényében hányódunk. Végül felvirrad a nap, amikor más távlatok felé fordulunk. Képesek vagyunk hátralépni és egy bizonyos távolságból nézni a drámát. A fájdalom csökken, a bölcsesség és a dráma humora nyilvánvalóvá válik.

Az élet célja a növekedés, a kiterjedés és az ember saját, igazi önazonosságának tökéletes felismerése. Ha az ember nem lép rá a cél felé vezető útra, a világ majd arrafelé terelgeti. Csapás csapás után éri, egyik szerencsétlenség követi a másikat, egyik csalódás jön a másik után, amíg az ember végre kezdi megérteni a helyzetét.