Tarasz Sevcsenko

A hírnév, mint a nap világa: él a lantos - őt örökre dicsfény koronázza.

Minek nékem szép szem korom-fénye? Napjaim mért szállnak sötétségbe? Ifjú esztendőim vesznek, múlnak, szemöldök-bokraim szélbe hullnak. Sorvadj, szív, sóvárogj, árva gerle, mért vagy szép, ha párod nincs semerre?

Fenébe a sírást, fiuk, úgy éljetek, ahogy kijut, a kocsmába megyek bizony, menyecskénél nagyot iszom, magam meg a feleségem nevetünk az ellenségen.

Messzire utazol, sokat végignézhetsz. Ha szemednek elege volt, majd akkor: emlékezz!

Párosával könnyebb - mondják mi az embert bántja... Ne higgy nekik: könnyebb sírni ha kutya se látja.