Thomas Stearns Eliot

Most, hogy nyílnak az orgonák, Orgonacsokorral díszíti a szobát. És csavargat egy szárat, míg beszél. "Ó, barátom, nem érti még, nem érti, Mi az élet, pedig ott a kezében".

Öregszem már... Öregszem... Nadrágom szárát föl kell, hogy szegessem. Válasszam a hajam fülemnél? Szabad barackot ennem, S fehér flanellruhában a tengerpartra mennem? Hallgattam a sziréneket, egymást hívták, nem engem. Úgy hiszem, nékem már nem énekelnek.

Kelőben a hajnal, új nap Készül hőségre, csöndre. Kint a tengeren a hajnali szél Fodrozva siklik. Itt vagyok, Vagy ott, vagy másutt. Kezdetemben.

Csak akik elég merészek, hogy túl messzire menjenek, azok tapasztalják ki, milyen messzire is mehetnek valójában.

Hova lett a bölcsesség, ami elveszett a tudásban?

Csak akik elég merészek, hogy túl messzire menjenek, azok tapasztalják ki, milyen messzire is mehetnek valójában.