Till Attila

A legtöbb ember könnyen megbántódik. Hogyha valami nem tetszik, de nem nagy horderejû dolog, akkor nem kell egyből a másik arcába mondani, se a barátoknak, se a gyerekeimnek, senkinek, mert abból mindig csak sértődés lesz.

Az óvodában több szerelmem volt, és később is voltak nagy szerelmeim. De a feleségem annyira fontos az életemben, hogy rajta kívül nem említenék mást. Nem tagadom meg a múltat, de azt szeretném, hogy mellettem csak az ő neve szerepeljen.

Az írásban az a jó, hogy nyugi van, csak belül hisztériázol, csak a saját tehetségtelenséged bosszant. Ilyenkor a te ritmusod szerint történik minden.

Nem jelent semmit, hogy valakinek van-e küldetése vagy nincs.

Vannak világhírû tudósok, akiknek sikerült négy-öt gyerek mellett Nobel-díjat szerezniük, másoknak meg egész életükben sem jön össze, hiába ülnek otthon néma csöndben.

Egészen más gyerekként megélni egy politikai rendszert, mint felnőttként.

Végtelen szabadságérzetet ad, ha a legtöbb összefüggést nem látja az ember.

Amikor már teljesen másképp élsz, akkor magadat is erősíted azzal, hogy bármit ki mersz mondani, és a többieket is erősíted azzal, hogy fölvállalod.

Ha őszinte vagy, abban sebezhetővé is válsz, és a másik is sebezhetővé válik.

Ha igazán szembenézel magaddal, akkor azzal kell valamit kezdened. Annyira senki se hülye, hogy igazán mélyen szembenéz magával, és aztán ugyanúgy folytatja.

Még soha nem volt az emberiség életében nagyobb védelem, mint a tudás.

A televízió nem egyszerûen egy médium, hanem a televízió nagyon sok embernek pszichológiailag fontos. Nem a tartalom, ami benne megy, hanem a tény, hogy ott van a világ. És társ.

Fel kell ismerni azt a pillanatot, amikor egy tevékenységünknek már semmi értelme. És ha felismered, akkor le is tudod zárni.

A barátság, az összetartozás érzése szerintem az egyik legcsodálatosabb dolog az emberi létezésben. Kicsit hasonló, mint a szerelem. Szerintem akkor fonódsz össze igazán egy emberrel, ha ő valamilyen formában te vagy. Valahogy elkezdtek eggyé válni.

Jó érzés, ha valamit eldöntesz, és meg tudod valósítani. Van ennek egy öröme, rejlik ebben valami erő. Döntesz, belekerülsz egy spirálba, és az már húz magával.

A függőség egy végtelen út, és lehet, hogy egy pillanatra nyugvópontra értek, de attól ez még egy végtelenített küzdelem, ami már másnap újraindul.

Budapest nem igazi világváros, csak amolyan "majdnem világváros", ami minden korszakában maximum utánozza az aktuális nemzetközi urbanisztikai és építészeti trendeket, de semmi esetre sem diktálja azokat.

Budapest nem a "nagyemberek'', hanem a "kisemberek" városa, ahol valóban a városlakók teremtenek igazi életet, nem pedig felülről vezérelt urbanisztikai rendszerek.

Megrémülök attól, ha valamire azt mondom: ez fekete vagy fehér. Hiszen valójában minden dolognak látom az ezernyi árnyalatát.

Egy emberöltő sokszor kevés a társadalmi folyamatok érdemi befolyásolására.