Megrémülök attól, ha valamire azt mondom: ez fekete vagy fehér. Hiszen valójában minden dolognak látom az ezernyi árnyalatát.

Kapcsolódó idézetek

1. Vannak, akiknek gondot okoz az, ahogy én gondolkodom és beszélek. Mert én fehéren-feketén látom a dolgokat, nemigen tûröm a szürke különböző árnyalatait. Charles Martin
2. Én félek. Az élettől és sötéttől, mely mindenütt kegyetlenül elér. Kosztolányi Dezső
3. Büszke vagyok arra, aki vagyok, és arra, amit csinálok. Mikor fehér emberrel találkozom, egyenesen a szemébe nézek, nem azért, hogy megfélemlítsem, hanem hogy azt mondhassam, hiszem, hogy maga jó ember, és én is az vagyok. Tisztelnünk kellene egymást. Hiszem, hogy minden fehér ember, akivel találkozom, úgy megy tovább, hogy egy kicsit már másként gondolkodik a színes bőrûekről amiatt, ahogyan én viselkedtem.
4. Régebben szerettem azt gondolni, hogy meg tudom különböztetni a jót a rossztól. Hogy valami vagy fekete, vagy fehér; vagy igaz, vagy hamis. Míg egy nem túl szép napon a színek összemosódtak, szürkébe borult a világ. És azóta egyszerûen nem tudom, hová lépek, és mi a helyes. Laurell Kaye Hamilton
5. Nekem csak nagyon sokára vált világossá, hogy a szavaknak súlya, színe van, (...) hogy a szavak között mekkora különbség van, mélység és magasság, fény és sötétség, azok közt pedig millió árnyalat. Ughy Szabina
6. A gyerekek fekete-fehéren látnak mindent (...). Számukra csak rossz vagy jó, bûnös vagy ártatlan létezik. Nagyon érzékenyek. Minél idősebb valaki, annál több árnyalatát kezdi el érzékelni a körülötte lévő világnak.
7. Az élet döntés: élhetünk fekete-fehérben vagy élhetünk színesben. Én a szivárvány több millió árnyalatát választom! Karen Marie Moning
8. Intelligens, általam tisztelt, nagyszerû embereknél veszem észre, hogy hajlamosak fekete-fehérre egyszerûsíteni a világot. (...) Szeretnék frontot nyitni az árnyalt beszédért. Lehetetlennek tartom ezt az állapotot, melyben így felosztódik a világ. Rudolf Péter
9. Az emberek hajlamosak gyanakvással tekinteni minden új dologra. Gyakran félünk attól, amit nem ismerünk. Félünk a sötétben, mert nem láthatjuk, mi történik, miután az összes lámpát eloltották. Védtelennek érezzük magunkat az ismeretlennel szemben. Elkezdünk képzelődni, és minden ok nélkül számtalan szörnyûség fordul meg a fejünkben. Ez nem logikus. Néha semmi alapja sincs a félelmünknek, és mégis félünk. Hiába próbáljuk nyugtatgatni magunkat, úgy reagálunk, mintha valódi veszély fenyegetne minket. A rasszizmus is ilyen alaptalan és ésszerûtlen reakció. Tahar Ben Jelloun
10. Félünk a sötétben. (...) De mitől félünk valójában? Nem magától a sötétségtől, hanem a benne rejtőző igazságtól.