Titus Lucretius Carus

Az irígység többnyire, mint villám, a tetőket Sújtja, s mindazokat, mik másoknál magasabbak, Ugyhogy sokkal bölcsebb meghódolni nyugodtan, Mint a hatalmat ohajtani s országolni akarni.

Ki a béke közös rendjét áthágva cselekszik, Annak az élete nem folyhat békén, nyugalomban. Mert bár szedjen rá istent és emberi fajtát, Folyton félnie kell, hogy amit tett, csak kiviláglik.

Míg nincsen meg, mire vágyunk, kellemesebbnek Látjuk a meglévőnél, hozzájutva megint csak Mást kívánunk, életszomjunk egyre sanyargat.

Valljuk meg, hogy időt nem is érzékelhet az ember Másképp, csak mozgás révén, sohasem nyugalomban.