Tokaji Zsolt

A padtársi kapcsolat valahol egy meglehetősen intim viszony, még akkor is, ha ez így elég hülyén hangzik. Az első dolgozatnál, az első felelésnél kialakul valami cinkosság. A sorsközösség és a helyhez kötöttség egyfajta véd- és dacszövetségbe forrasztja a padtársakat.

Felnőtté nem az életkora teszi az embert, hanem a viselkedése.

Emlékszel, mit mondtál nekem ott lenn, a kacsáknál? "Nem az a baj a felnőttekkel, hogy hazudnak nekünk, hanem az, hogy minket is hazudni kényszerítenek." Ez volt az a mondatod, amiből rájöttem, hogy te attól félsz, hogy felnőtté válsz, és ezzel te is hazug leszel.

A szem a lélek tükre. A szem, a tekintet hordozza az egyéniség, a személyiség legmarkánsabb jegyeit. Ha nincs szem, nincs egyéniség.

Éppen azzal bizonyítod, hogy szereted a másikat, ha el tudod engedni, és megbízol benne. És ez nem lerázás. Ha szembe mersz nézni magaddal, a félelmeiddel, és le tudod győzni őket, ha képes vagy arra, hogy őszintén feltárd a másik legtitkosabb vágyát, és azt is meg tudod adni neki, csak akkor mondhatod, hogy szereted a másikat. A féltékenység az, amikor a test akar gondolkodni és nem a lélek.

Az eszkimó eredetlegendák némelyike szerint a világ úgy keletkezett, hogy amikor az egész földet csak óceán borította, egy kacsa lebukott az aljára, és a csőrében egy darab földdel tért vissza, amit szétszórt a felszínen. Ebből lett a szárazföld. A kacsát épp ezért egy rakás eszkimó törzs tekinti totemállatnak.