Az eszkimó eredetlegendák némelyike szerint a világ úgy keletkezett, hogy amikor az egész földet csak óceán borította, egy kacsa lebukott az aljára, és a csőrében egy darab földdel tért vissza, amit szétszórt a felszínen. Ebből lett a szárazföld. A kacsát épp ezért egy rakás eszkimó törzs tekinti totemállatnak.

Kapcsolódó idézetek

1. Néhányan úgy vélik, a Föld véletlenszerûen keletkezett, és hogy az emberiség a megfelelő elemek évmilliókon keresztüli véletlenszerû keveredéséből alakult ki. Egy író így válaszolt erre: "Ha ki tudsz borítani egy rakomány téglát egy sarki telekre, és én megfigyelhetem, ahogy a téglák házzá rendezik magukat, ha ki tudsz borítani egy maroknyi rugót, fogaskereket és csavart az íróasztalomra, és megnézhetem, amint órává rakják össze magukat, könnyebb lesz elhinnem, hogy mindez a több ezer világ bármiféle tervező intelligencia nélkül keletkezhetett, egyensúlyt alkothatott és számos pályán mozgásba állhatott. Sőt, ha semmilyen intelligencia nincs a világegyetemben, akkor a világegyetem még önmagánál is nagyszerûbbet hozott létre - mert megteremtett téged és engem."
2. Azt hiszem, minden baj akkor kezdődött, amikor az ősember elkerített magának egy apró földdarabot és kijelentette: ez mostantól az enyém. Innentől kezdve birtoklásra vágytunk és azt akartuk, hogy uralkodhassunk valami fölött. Ezek az apró földterületek lassan-lassan hatalmas országokká nőttek, a hatalmas országok egyre több és több embert fogadtak magukba, de az az egy ember, aki az elején kijelentette, hogy ez márpedig az enyém és senki másé, mindig megmaradt olyannak, amilyen egykor volt, annyi különbséggel, hogy társakat gyûjtött maga köré, hogy mindenkit szemmel tarthasson. Hatalmat akart, uralni a földdarabját, majd mások földjét, végül az egész világot. Ma már nem az a fontos számára, hogy le tudja győzni az ellenfelét vagy térdre tudja kényszeríteni a bolygót, hanem az, hogy akár tizenhárom vagy tizennégyszer is el tudja pusztítani a Földet, ha épp úgy akarja. Tihanyi Márk
3. A Föld múltját a kövekből ismerjük. A kövek szintekben fekszenek egymáson, és ha a világ különböző (és különböző korú) részein megnézzük ezeket a szinteket, össze tudunk rakni egy történetet, ami a világ kezdetéig nyúlik vissza. Randall Munroe
4. Ugye tudjátok, honnan származnak a tündérek? Az úgy volt, hogy amikor az első gyerek a Földön elnevette magát, a kacagása ezer darabra tört és szanaszét gurult a Földön. Ezekből lettek aztán a tündérek.
5. A kacsák csendben rakják le a tojásaikat, a tyúkok kotkodácsolnak, mint az eszeveszett. És mi a következmény? Az egész világ tyúktojást eszik. Henry Ford
6. Maga a föld él, és az időjárás és az élet erodáló erőinek hatására változik. Az út görcsös, lassan lüktető kígyóvá alakul. Felszíne emelkedik és süllyed, széle lassan ide-oda mozog, de iránya alapvetően megmarad a földön. Mintha két párhuzamos világ létezne: a gyors, biológiai és a lassú, geológiai világ. Az utak, amelyeken az élet áramlik, a két világ metszéspontját jelentik. Marcus Rosenlund
7. Az éhség élessé teszi az agyat, olyan lesz tőle, mint valami szablya. És minden jó dolog a világon az éhségből született. Daniel Banulescu
8. Mindannyian mást hiszünk arról, hogy hogyan értünk el ide. Isten teremtett minket. Földönkívüliek helyeztek ide. A villámlás nyomában születtünk, vagy térkapukon át érkeztünk. De végső soron a hogyan nem számít. Ez a bolygónk, a világunk, a Föld. Megjelentünk itt, eddig itt voltunk, és most is itt vagyunk. Te, én, mi mind, az egész emberiség. Nem fontos, miben hiszel, mi történt a kezdeteknél. De a vég! A vég fontos.
9. Mind azt hiszik, hogy a sötétség csak úgy az égből pottyan le. Hát nem. A sötétség a fák alól kúszik elő, először azokat tölti meg, és csak utána terjed szét a nyílt terepen. Laurell Kaye Hamilton
10. Csak és kizárólag az elégséges fejlődéshez egy teljes egyensúlyban lévő világra lenne szükség, ami végső soron bennszülött giccs. Mese a saját magának teljesen elegendő természeti népről. Sajnálom, de ilyesmi soha nem is volt. A természeti népek általában annak rendje és módja szerint kizsákmányolták az életük alapjait. Frank Schätzing