Tom Stoppard

A szerző dolga leírni, hogyan olvassák a darabját, de hogy azt hogyan fogják eljátszani, más tészta. Én leírtam, hogy két ember ordibál egymással, és ezzel kifejeztem, hogy egy érzelmileg túlfûtött jelenetről van szó, de itt megáll a kompetenciám, és ha a rendező vagy a színész úgy látja jónak, akár suttogva is előadhatják.

Mi lett azzal a pillanattal, amikor az ember először vett tudomást a halálról? Mert volt egy olyan pillanat, gyerekkorodban, amikor először ébredtél rá, hogy nem tartasz örökké. Megrendítő lehetett - beleéghetett az ember emlékezetébe. És mégsem tudok rá visszaemlékezni.

Az örökkévalóság rémítő gondolat. Elvégre is, mikor lesz vége?

Egy lecke ostobaságból ér annyit, mint kettő bölcsességből.

Egy hídon akkor kelünk át, mikor elérkezünk hozzá, azután felégetjük magunk után. Semmi sem jelzi, hogy ott jártunk, csak a füst szagának emléke és azé, hogy könnybe lábad a szemünk.

Nem a szavazás a demokrácia, hanem a szavazatszámlálás.

Minden kijárat egyben bejárat valahova.

Csak mi, emberek akarjuk birtokolni a jövőt is.